Kommunizmuskutató Intézet

◾1948. június 3-án a Szabolcs megyei Pócspetri egy csapásra vált politikai csatatérré. A történések gyújtópontjául az egyházi iskolák államosítása szolgált. A tiltakozás a községháza előtt feszült dulakodásba torkollott, amelynek során Takács Gábor őrvezető fegyvere a lépcsőhöz ütődve elsült, s a golyó halálra sebezte a rendőrt. A propaganda könyörtelenül vet***e rá magát az esetre, és „rendőrgyilkos faluként” kezdett hivatkozni a nyírségi településre annak érdekében, hogy a katolikus egyházat delegitimálja, az egyházi iskolák elvételét pedig igazolja. A hatalom erőt felmutatni akarását mi sem bizonyítja jobban, hogy a helyszínen Péter Gábor és Kádár János személyesen jelent meg. A megtorlás példátlan gyorsasággal sújtott le, egy embert statáriális módon kivégeztek.

◾A falu a rásütött hamis bélyeget a rendszerváltoztatásig viselte magán, az ügy áldozatait és a jogsérelmet szenvedőket 1990-ben, illetve 1993-ban rehabilitálták.

◾1951. június 1-jén a Magyar Honvédség hivatalosan felvette a Magyar Néphadsereg nevet. A névváltoztatás a kommunista hatalomátvétel lenyomata volt, gyors ütemben szerveződött át szovjet mintára. A „néphadsereg” elnevezés azt a politikai igényt fejezte ki, hogy a fegyveres erő többé ne nemzeti, hanem ideológiailag formált, pártállami hadsereg legyen.

◾1949. május 30-án késő este az ÁVH Péter Gábor vezette különítménye letartóztatta Rajk László külügyminisztert. A kommunista hatalom egyik legismertebb figurája, az egykori belügyminiszter néhány hónap alatt a rendszer ellenségévé vált, majd koncepciós perben ítélték halálra.

◾Az 1956-ban emigrált Hódos György később így írt: „Rajk idealista volt, mi több, fanatikus kommunista, született vezető, nem hidegen számító intrikus. A szikár, nyulánk, jó kiállású férfi kétségkívül a párt legtekintélyesebb, legnépszerűbb embere volt, mindenekelőtt a fiatalok, sőt a demokratikus baloldal és az értelmiség köreiben is. Vonzerejét részben és kimondatlanul annak is köszönhette, hogy Rákosi, Farkas, Gerő és Révai oldalán õ volt a belső pártvezetés egyetlen nem zsidó tagja. Rákosi […] Rajkban látta legveszélyesebb vetélytársát.”

📸Rajk László 1947-ben (Fortepan / Berkó Pál)

◾1988. május 29. és június 2. között került sor Reagan és Gorbacsov negyedik találkozójára, ezúttal Moszkvában. E csúcstalálkozó alkalmával a két vezető a Washingtonban aláírt közepes hatótávolságú rakétaegyezmény ratifikációs okmányait kicserélte, amivel a világtörténelem első nukleárisfegyver-csökkentési megállapodása lépett hatályba. Reagan moszkvai látogatása idején több kisebb jelentőségű megállapodást is aláírtak, így a föld alatti atomkísérletek közös ellenőrzéséről szóló megállapodást, továbbá egy olyan bizalomerősítő egyezményt, amelynek értelmében a felek előre értesítik egymást ballisztikusrakéta felbocsátásaikról.

◾„A kitelepített magyar svábok közül azt kérdezték egymástól: És mikor megyünk már haza? Majd ősszel! – hangzott a válasz. És aztán ott haltak meg a messzi idegenben.” (Pelczer Rudolfné)

◾1946 májusában tovább folytatódott a magyarországi németek kitelepítése: ebben a hónapban mintegy 49 ezer embert űztek el szülőföldjéről. A folyamat 1946 és 1948 között összesen 200 ezer magyarországi németet érintett, és családok ezreit fosztotta meg otthonuktól, vagyonuktól és hazájuktól. A kitelepítés kollektív bűnösségre épülő megtorlás volt, amely sokakat tett földönfutóvá.

◾1980. május 26-án felbocsátották a Szojuz–36 űrhajót, fedélzetén Valerij Kubaszovval és Farkas Bertalannal, az első magyar űrhajóssal. Farkas a Szaljut–6 űrállomáson végzett kísérleteket, és ezzel Magyarország a hetedik nemzetté vált, amelynek képviselője eljutott a világűrbe. Az esemény tudományos és technikai siker volt, de egyben a szocialista blokk presztízsprojektje is. Az Interkozmosz-program azt szolgálta, hogy a szovjet vezetés a szövetséges országok részvételén keresztül demonstrálja a rendszer modernitását és nemzetközi erejét.

📸A Közlekedési Múzeumban kiállított Szojuz 35 űrhajó eredeti leszálló egysége Farkas Bertalan szkafanderével (Fortepan / Faragó László)

◾1971. május 25-én, a Nemzetközi Gyermeknapon hivatalosan is átadták a Balatoni Úttörővárost, Közép-Európa legnagyobb úttörőtáborát. A zánkai komplexum a Kádár-rendszer mintaintézményeként a szocialista nevelés, a közösségi fegyelem és az ideológiai formálás terepe lett. Miközben a tábor sok gyerek számára balatoni nyarat, sportot és közösségi élményt jelentett, létrejötte világosan mutatta, hogy a pártállam a gyermekkor világát is politikai keretek közé akarta szervezni.

📸A zánkai tábor 1975-ben (Fortepan / MHSZ)

◾1990. május 23-án megalakult az Antall-kormány, a rendszerváltoztatás utáni első szabadon választott magyar Országgyűlés első rendes kormánya. A kabinet MDF–FKGP–KDNP koalícióként jött létre, vagyis 1948 óta először alakult olyan magyar kormány, amelyben nem volt kommunista részvétel.

◾1991. május 23-án ünnepi ülést tartott az egy évvel korábban hivatalba lépett Antall-kormány. Antall József miniszterelnök ezekkel a szavakkal mondott köszönetet kormánya tagjainak:

◾„Ez a kabinet egy új korszak, az alkotmányos rend első kormányaként kerül be a történelembe. Tagjai szinte új honalapításra vállalkoztak. A kortársi ítélet lehet kritikus, sőt kegyetlen, de az utókor objektív történészei értékelni fogják majd, mit jelentett ebben a helyzetben egy új korszakot nyitni.”

◾1972. május 22-én Richard Nixon Moszkvába érkezett – ő volt az első hivatalban lévő amerikai elnök, aki a szovjet fővárosba utazott. A látogatás a hidegháború történetének egyik meghatározó pillanata lett. Néhány nappal később Nixon és Brezsnyev aláírta a SALT I megállapodást és az ABM-szerződést, vagyis a nukleáris fegyverkezés korlátozásának első nagy egyezményeit. A felek emellett az űrkutatási együttműködésről is megállapodtak, ami később az Apollo–Szojuz-programhoz vezetett. A moszkvai csúcstalálkozó nem szünt***e meg a szembenállást, de világossá t***e, hogy a két szuperhatalom kénytelen kompromisszumokba bocsátkozni.

◾1990. május 18-án a Legfelsőbb Bíróság kimondta Mindszenty József bíboros koncepciós perben hozott ítéletének semmisségét. A kommunista diktatúra egyik legismertebb egyházi ellenfelét 1949-ben ítélték el politikai alapon, meghurcolása pedig a rendszer egyházellenes fellépésének emblematikus ügye lett. Rehabilitálása több volt puszta jogi aktusnál: a történelmi igazságtétel üzenetét hordozta.

📸Fortepan / ETH Zürich / Comet Photo AG/Jack Metzger