Kaland Portya

A tegnapi poszban javasolt helyszínek alapján elkezdtem visszapörgetni a korábbi túrákat és összegyűjtöttem pár kellemes emléket ezekről a kirándulásokról a teljesség igény nélkül.

Neked melyik volt a legemlékezetesebb, legnehezebb, legviccesebb túrád a Kaland Portya szervezéseben? Dobj egy fotót róla! Ha nincs akkor csak simán írd meg, lássuk kinek melyik élménye volt a megragadóbb.

Az elmúlt időben egy kicsit eltűntem feltöltődni, így a túraszervezéssel is alábbhagytam.

🥾Rég volt már Kaland Portya, de jön a tavasz, szóval ideje visszarázódni a régi bakancsba. Nagyon várom már, hogy ismét járjuk az erdőket, hegyeket másszunk meg és patakok mentén barangoljunk! Úgy döntöttem, hogy az áprilisi túra egyik helyszínét mondjátok meg ti.

⛰️Melyik hegységbe mennétek a megszívesebben? Írjatok meg! ✍️

Ismételten egy családias hangulatú túrán vettek részt azok, akik múlt hét szombaton csatlakoztak a kiruccanásra, amit a Medves-fennsíkon ejtettünk meg.
Lehet korai még a telet temetni, de kis esélyt látok arra, hogy idén lesz még ilyen sok hó, ennyire hosszú ideig. Ezen a hétvégén még pont sikerült elcsípni egy keveset a havas, téli tájból.
Habár kilátástalan volt a túra, mert a köd mindent is befedett, mégis annyira rejtélyes és misztikus volt az erdő, hogy egy darabig biztosan kellemes emlék marad.

A túra elején a Zagyva forrásvidikével kezdtünk, ahol keresztül-kasul tele volt az erdő állatnyomokkal, emberi tevékenységnek még hírét sem hallottuk. A kellemes völgyséta után a Boszorkány-kő meghódítása következett. A hegy nem adta könnyen magát, fájdalmas lihegésekkel, de mindenki megmászta. Ellenben nem volt hálás a kiltás, így egymáson kívül (sőt a ködtől még egymást is homályosan) semmit sem láttunk. A következő kilátástalan pont a túra során a Salgó-vára volt, ahol igaz, hogy kopott táblákon, de legalább ábrázolva volt, hogy melyik irányban mit is láthatnánk.

A túra fénypontja talán az Eresztvényen található kávézó volt kandallóval, lobogó tűzzel, meleggel és forró italokkal. Innen igencsak nehéz volt az elindulás, hiszen kint hideg és alatomos emelkedők vártak bennünket. A csapat nehézkesen összecsomagolt, majd macskáinkat munkára fogva nekivágtunk a túra hátralévő részének. A bányák sokaságában elveszve, kilyukadtunk a tónál, a merészebbekkel még a szélén lévő jeget is próbára tettük és a tavaszi túrán látott csukáról és a pórul járt horgászokról nosztalgiáztunk. Inne az utolsó kis bányterületet vettük célba, ahol a egy alvó szarvast is sikerült felkültenünk. Persze gyorsan eliszkolt, így csak a csoport eleje láthatta.

Utunk utolsó fele egy zord fenyvesen vezetett át, a fény is alig szűrődött be. A korábbi misztikus erdőt felváltotta a komorság. Túlverekedve a sötétségen egyik tárna lezárt lejárata mellett, jégoszlopokat találtunk, sorakozva, mint sok kis törpe. A túránkat szokásos módon valami finomsággal zártuk, így ellátogattunk Salgótarjánba, egy kellemes cukrászdába, ahol az elpocsékolt kalóriákat kiválóan sikerült pótolni.

A múlt héten megtörtént a Bél-kő túrabejárása. Szerintem nem kell szavakkal leírni, had beszéljenek a képek, mert van miről. 😃
Találkozunk január utolsó napján.

Betű lapátolás Apátfalván - Bélapátfalva körtúra

Vasárnap elstartolt az idei év első túrája már rögtön meglepetésekkel az elején.
Alig érkeztünk meg Dobogó-kőre, máris iszonyatos szél fogadott a parkolóban. A parkolóőr hölgy küzdve a széllel és a hideggel valahogy írásra bírta a tollát, így sikerült érvényes jegyet szereznünk, megúszva a büntetés. Eközben nagy érdeklődéssel kérdezte, hogy mi a mai terv, látva az időt. Miután vázoltuk a túrázási szándékunkat, mindössze csak annyit kérdezett meglepődve, hogy: jól átgondolták a mai napot?

Sose szabad mindent túl gondolni, szóval azonnal vissza is ültünk az autókba és elindultunk visszafele. Természetesen csak az első hotelig, ahol a jó melegben ihattunk egy kávét, ameddig befutott a többi autó is.

Tekintettel a zord, szeles és ködös időjárásra, valamint a bokáig érő porhóra, az útvonalon rövidítettünk és a Prédikálószék ezúttal kimaradt a látnivalók listájáról. Volt helyette számos kihívás, hiszen a Rám-szakadék fele vezető völgyön sem volt egyszerű végighaladni.

A pihenőben gyorsan elfogyasztottuk ebédünket és egy csúcs-csokival próbáltunk egy kis energiát szerezni, hogy a létrák ne fogjanak ki rajtunk.

A csapat egész ügyesen vette az akadályokat, így hamar leküzdöttük a szakadék nehézségeit. De itt még nem ért véget a történet, ugyanis egy hosszú, de igen alattomos emelkedő választott el minket a menedékháztól és az ott fellelhető finomságoktól.

Felérve a Rezső-kilátóhoz láttuk, hogy a reggeli ködnek nyoma sincsen, így belátni az egész Dunakanyart. Ugyanitt találkoztunk egy másik túra csoporttal és számos ismerőssel is, akiknek nagyon örültünk.
Innen már csak egy köpésre volt a célállomás, ahok egy finomat ettünk majd elbúcsúzva hazautaztunk.

Az év indító túra egészen jól sikeredett véleményem szerint. Bízom benne, hogy más is így gondolja és sokszor találkozunk még ebben az évben!

Januárban minden hétvégén lesz túra.🥾
Események a leírásban. ⏬

Jégcsapok nyomában - Rám-szakadék, Vadálló-kövek körtúra

Havas Zengő csúcsán

Zagyvaságok a Medves-fennsíkon

Betű lapátolás Apátfalván - Bélapátfalva körtúra

Nézz rá, hátha van kedvedre való! 🎒