09/06/2026
1781. június 9-én született George Stephenson, a gőzmozdony feltalálója.
Édesapja bányász volt, ő kezelte a vizet szivattyúzó gőzgépet. Hamarosan fia is érdeklődött a munkája iránt, és alkalma nyílt ezt a gőzgépet tanulmányozni. Olyan gőzhajtású járművet szeretett volna alkotni, amely az ebben az időben megalkotott öntöttvas síneken közlekedik. 1815-ben készült el első műve, a Blücher. Ez peremes kerekeinek köszönhetően tudott a sínen maradni. 30 tonnás terhet tudott vontatni, óránként 4 kilométer távolságot megtéve. 1825 őszén pedig megjelent a Locomotion névre keresztelt mozdony, amelynek már 38 kocsiból álló szerelvénye volt, és mintegy 600 utast szállított a 40 kilométeres útján. Szénnel valamint búzával fűtötték a mozdonyt. 1829-ben fiával közösen készítették a Rocket mozdonyt egy versenyre. 47 km/h sebességre volt képes az újításainak köszönhetően.
Walt Whitman: Téli mozdony
Téged dalollak,
a tomboló viharban, a hóban, a hanyatló téli nap alkonyatán,
teljes fegyverzetedet, mértékes kattogásod és
forradalmas dübörgésed,
fekete, hengeres tested, aranyos bronzod és
ezüst acélod,
súlyos haránt-rudaid, párhuzamos-egyforma kerekeid, forgó, oldalt csikorgó kerekeid,
ütemesen neki dagadó dohogásod és hortyogásod,
távolba vesző zakatolásod,
előre meredő nagy
lámpásodat,
hosszú, halványan libegő füstbokrétádat, melyet
gyengéd bíbor színez,
a kéményből kipöfékelő sűrű-sötét füstfellegeidet,
Remekbe kovácsolt testedet, rugóid és szelepeid,
kerekeid remegő ragyogását,
engedelmesen utánad kocogó vidám kocsijaidat,
melyek csendbe-viharba, lassan vagy gyorsan
mindig követnek.
Te a modern élet példája, ─ jelképe a mozgásnak s erőnek ─ a szárazföld ütere,
téged dalol ez egyszer a múzsám, versekben énekel,
ahogy lát
birkózva az ölelő szélrohamokkal és hófúvással,
amint nappal füttyentve rohansz tovább,
éjjel pedig néma lámpáid lengeted.
Tűztorkú szépség,
dübörögj végig az énekemen garabonciás
muzsikáddal, lobogó éji lámpáiddal,
őrülten vihorászó kacajoddal, visszhangzó és min-
dent megingató földrengésszerű robajoddal,
te önmagad törvénye, mindig tulajdon nyomodat őrző
(a könnyes hárfa s a nyafka zongora beteg
érzékenysége nem a tiéd)
rémült trilláidat a szikláknál s a dombok
fordulóinál
röpítsd a puszta vidékre, a puszta tavakra,
a nagy szabad égbe bátran, vidáman és erősen.
Kosztolányi Dezső fordítása

09/06/2026
08/06/2026
08/06/2026
08/06/2026
08/06/2026
08/06/2026
07/06/2026
07/06/2026