Hamvas Béla Ifjúsági Tisza Sziget Zugló

A nemzeti népünnepélyen, hajrá rendszerváltó Magyarság!

El a kezekkel Lannert Judittól!
Még nem tett semmit, éppen csak feltűnt, éppen csak megszólalt. Elvállalt egy felkérést, elvállalt egy pozíciót egy nagyon fontos és égető kérdésben, az oktatásügyben, és máris pálcát törtetek a feje felett.
A magyar néplélek jelenlegi állapota egy lassú, méltatlan agóniához hasonlít, ahol a diagnózis nem egy külső ellenség, hanem a saját, mélyen gyökerező önpusztító reflexünk. Ez a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” mentalitás már régen túlnőtt a népi anekdotákon ez vált a társadalom, mozgatórugójává amely mindenre tüzel, ami építeni, tisztítani vagy gyógyítani próbálna. Ebben a közegben teljesen mindegy, ki az aktuális államfő, milyen politikai erőtér mozgatja a kormányt mert a változás gátja nem a hatalmi struktúrában, hanem a lelkekben lakozó engesztelhetetlen gyanakvásban van.
Amikor egy olyan kaliberű szakember, mint Lannert Judit a nyilvánosság elé lép, a magyar néplélek azonnal élesíti a hibakereső radarját. Nem a több évtizedes oktatáskutatói tapasztalatot látja, nem a jobb jövőért dolgozó szakembert, hanem a célpontot. Ha valaki felvilágosult, nyitott és szuverén, az a gyanakvók szemében azonnal gyanús lesz. A baloldali nyitottság nem erényként, hanem fenyegetésként csapódik le ahelyett, hogy örülnénk egy szabad szellemű, európai horizontú gondolkodónak, rögtön a legprimitívebb félelmeket hívjuk elő, és „buzi-csinálással” vagy nemzetvesztéssel vádoljuk. Ugyanez a reflex működik fordítva is a konzervatív értékrendet képviselő embert már egyből, maradinak és elnyomónak bélyegzik.
Tehát semmi nem jó.
Ez a kétpólusú vakság vezet oda, hogy a magyar ember már képtelen az embert látni a címke mögött. A megbélyegzés vált a legfőbb nemzeti erénnyé, mert sokkal könnyebb valakit egyetlen jelzővel elintézni, mint szembenézni a saját hiányosságainkkal vagy az ország valós problémáival. Lannert Judit elítélése a Pride, Ukrajna vagy a FreeSZFE melletti kiállása miatt valójában egy látlelet arról, hogy mennyire rettegünk a szuverenitástól. Aki kiáll valami mellett, az kockázatot vállal, aki pedig kockázatot vállal, azt a biztonságos gyűlöletben élők azonnal vissza akarják rántani maguk közé a sárba.
Az utolsó kenetet a magyar néplélekre mi magunk kenjük fel minden egyes alkalommal, amikor a tudás helyett az indulatot, a kíváncsiság helyett pedig az előítéletet választjuk. Amíg a magyar társadalom nem érti meg, hogy a szakmaiság és a humánum nem világnézeti kérdés, addig semmiféle rendszerváltás vagy politikai fordulat nem hoz békét. A béke ugyanis nem a hatalom folyosóin születik, hanem ott, ahol egy konzervatív és egy liberális képes elismerni egymásban a közös jót, és ahol egy Lannert Judithoz hasonló autonóm értelmiségit nem eltaposni akarnak a véleménye miatt, hanem megbecsülni a tudásaért. Amíg ez a felismerés hiányzik, addig csak egy helyben toporgunk a saját magunk által ásott sír szélén, és észre sem vesszük, hogy lassan beleestünk.
Az utolsó kenet után ugyanis már nem következik semmi, csak a csend, amit mi magunk értünk el azzal, hogy elnémítottuk azokat, akik beszélni és tenni mertek értünk.

Folyamatosan nézzük az eredményeket, minap megnéztük Szabolcsban mi a helyzet, pont megnéztük azt a szavazókört is ahová azok mentek szavazni, akik Balkány városával határos tanyákon élnek.
Mikor elmentünk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hatos választókerületébe, első körben a tanyákat priorizáltuk. Többen nem hittek ebben ha létezik az elöregedő vidék kifejezés, erre pláne igaz. Ugyan mit akarunk mi földutakon, szaladgáló tyúkok és láncra vert kutyák között? Ugyan mi értelme annak, hogy a putriból kisétáló ember majd pont lát más lehetőséget az Orbán-rezsimen kívül? Szóba fog egyátalán velünk állni bárki is?
Azt kell mondjam, volt, aki tovább látott. Bizony, jött ki roskadozó Kádár-kockákból is fény, voltak csillogó, reményteljes emberek, felemelő beszélgetések ,akik nem féltek, mert hittek abban, hogy jobb is lehet. Nos, mi is hittünk ebben, és adtunk esélyt a magyar vidék legszegényebb régiójának is. Megérte? Azt hisszük, igen, de beszéljenek a számok.

Egy Európa, ahol nem kell választani a nemzeti érdek és az európai együttműködés között hanem a kettő erősíti egymást.

Egy olyan Európáért szavaztak a Magyarok most vasárnap, ahol büszkén lehetünk Európaiak, Európa része és Európa is büszke lehet ránk.

Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy Európa legsikeresebb országa legyünk! 🇭🇺🇪🇺

❤️🤍💚

Tisza-plakátokkal és újságokkal kereskednek a Vinteden.
Az országgyűlési választások óta nyílt egy olyan piaci rés, amely egyáltalán nem korrekt a vásárlókkal szemben. Ez nem a párt iránti támogatásodat fejezi ki, sőt, az eladónak ebből kizárólag önös érdekből származik bevétele.
Ezeket a plakátokat az önkéntesek fáradhatatlan munkával, anyagi juttatás nélkül helyezték ki, az újságokhoz pedig mindenki ingyen jutott hozzá. A Tisza-kampányanyagok gyártása valóban támogatásokból valósult meg, amelyhez bárki saját akarata szerint hozzájárulhatott, de a molinót, plakátot, tollat vagy hűtőmágnest mindenki díjmentesen igényelhette.
Mélyen etikátlan és felháborító ezzel a közösségi összefogással visszaélni. Aki pénzt kér ezekért a tárgyakért, az tulajdonképpen mások önzetlen munkáját és jóhiszeműségét árusítja ki. Ez a nyerészkedés szembemegy mindazzal az értékrenddel, amit ez a mozgalom képvisel: az önzetlenséggel és a tiszta szándékkal.
A választások után több felhívás is született arról, hogy bárki leveheti és hazaviheti ezeket a plakátokat emlékbe. Ezzel segítjük a környezetvédelmet és az önkéntesek munkáját is, hiszen nekik kellene 30 napon belül eltávolítaniuk a kampányanyagokat.
Kedves honfitársaim! Most esélyünk nyílt egy szabad, békés és korrupciótól mentes országra. Ne éljünk vissza ezzel a lehetőséggel, és végképp ne zsebeljük ki indokolatlanul a honfitársainkat!
Ne a Vinteden vásárolj, hanem menj ki az utcára, és vedd le magadnak!

Lehet,hogy mégis rehabilitálódik az az alkoholista szülő?
https://www.facebook.com/share/v/1Cd5cWA983/

Krasznahorkai Milánóban szavazott, két óráig állt sorban A Nobel-díjas magyar írót, Krasznahorkai Lászlót a HVG olvasója látta Milánóban a konzulátusnál, ahol a szavazásra várakozott. A lapnak író olvasó szerint közel két órát állt sorban, de nem keltett nagy feltűnést, nem szelfizett vele senki.

Óriási győzelem a Tisza Párt részére, nem csak Zuglóban hanem országosan.

Örülünk, hogy részesei tudtunk lenni ennek a történelmi pillanatnak!

Az igazi munka most kezdődik, VAMOS! ❤️🤍💚

Áradjon! ❤️🤍💚

Rekord részvétel, rekord győzelem!