05/10/2026
Pásztorék ismét ködöt árulnak a Tisza-menti szavazóknak
Tizenkét év folyamatos kormányzás, tucatnyi államtitkári szék és végtelenített koalíciós hűség után a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetősége úgy gondolta, elérkezett az idő, hogy ismét elővegye az egyik legrégebbi, legporosabb politikai mézesmadzagot.
A lakosság szavazatainak újbóli besöprésére tett kísérletként Pásztorék ismét megígérték: elérik, hogy Ada, Zenta és Magyarkanizsa végre kikerüljön az Észak-bánáti közigazgatási körzetből, és átkerüljön az Észak-bácskai körzethez, Szabadkához.
Ugyanezt az ígéretet a VMSZ már a 2014-es választások utáni koalíciós cselekvési tervébe is beírta, majd büszkén publikálta a saját honlapján. Akkor azt állították, hogy a Szerb Haladó Párttal (SNS) kötött szövetség garantálja a Tisza-menti magyarok régi óhajának megvalósulását. Aztán csendben, a következő választási ciklusokra ez a pont nyomtalanul eltűnt a hivatalosan aláírt koalíciós megállapodásokból. A belgrádi hatalom nem engedte, Pásztorék pedig pironkodás nélkül törölték a vállalást.
Most, több mint egy évtizeddel később, ugyanezt a lejárt szavatosságú ígéretet csomagolják újra a lakossági fórumokon.
Tegye fel magának mindenki a logikus kérdést: ha 12 évnyi megszakítás nélküli hatalomgyakorlás, a belgrádi és újvidéki minisztériumi, titkársági pozíciók, valamint az Aleksandar Vučićtyal és Orbán Viktorral ápolt „történelmi léptékű partneri viszony” sem volt elég ahhoz, hogy egyetlen árva kormányrendeletet módosítsanak, akkor mégis kinek akarják ezt most beadni?
A Tisza-menti régió lakói – akiknek a mindennapi életben, a kórházi ellátásban és a hivatalos ügyintézésben valóban Szabadka lenne a természetes központjuk Nagykikinda helyett – pontosan látják, mi történik. Ez nem más, mint a választók intelligenciájának nyílt alábecsülése.
Pásztorék tizenkét éve asszisztálnak a haladók politikájához, de amikor a vajdasági magyarok valós, gyakorlati érdekeiről lenne szó, az érdekérvényesítő képességük a nullával egyenlő. A közigazgatási határok átrajzolása nem igényel évekig tartó tárgyalásokat, csupán egyetlen minisztertanácsi döntést – amire a VMSZ-nek több mint 4000 hatalomban töltött nap alatt sem volt ereje vagy akarata.
A VMSZ vezetősége nem reformokat kínál a Tisza-mentieknek, hanem újfent ködöt árul. A kérdés már csak az, hogy a vajdasági magyar közösség hányszor veszi még meg ugyanazt a serpenyőt, amiben tizenkét éve nem sül semmi.
Óbecse, 2026.10.05.
VMDK Sajtószolgálata
