Süni ökológiai magazin - rajongói oldal

A Süni magazin 2012/1. számának címlapja
(Havasi mormota - Fodor Péter felvétele)

Ha szombat, akkor Szombathely!
A Kámoni Arborétum

A Kámoni Arborétum – melyet bátran nevezhetünk tündérkertnek is –, Szombathely belterületén, huszonöt hektáron elterülő természetvédelmi terület. Földrajzi fekvésének, kedvező klímájának és savanyú talajának köszönhetően tökéletes élőhely az örökzöldek, tűlevelű és nyitvatermő növények számára.

Az idelátogatókat virágzó cserjék csalogatják egyre beljebb és beljebb. A látvány mellett más érzékszerveinkre is hat az élmény: némelyik növény mandarin-, a másik mézeskalács-illatot áraszt, zenei aláfestésnek pedig hallgathatjuk az itt élő madarak hangját.

Évszakok virágai
Minden évszaknak megvan a maga szépsége, és igaz ez az arborétumra is. Tavasszal a mára már védett hóvirágból és kikericsekből álló hatalmas virágszőnyegek ejtik ámulatba az ide érkezőt, lassan bontogatni kezdik szirmaikat a liliomfák, más néven a magnóliák, amelyeknek egyes fajainál a virágok átmérője bizony a húsz centimétert is meghaladja. A gondos telepítésnek és a tudatos kerttervezésnek köszönhetően folyamatosan gyönyörködhetünk a virágok pompájában, a nyár beköszöntével találkozhatunk a különböző hortenziafajták virágözönével. A kis tó körül kialakított, ma már hazánkban is népszerű „megabonsaiok”, vagyis alakfák láttán Japán elvarázsolt világában érezhetjük magunkat. Az eredetileg kivágásra ítélt fákat egy nemzetközileg elismert magyar bonsaimester mentette meg, sajátos metszési és kötözési technikájával. A kertészet iránt érdeklődők megtalálhatják itt a magyar nemesítésű lombos és örökzöld fafajokat, valamint a törpe tűlevelűek gyűjteményét.

Tudomány a kertben
Miközben a látogatót magával ragadja a látvány, az élmény, talán nem is gondolja végig, hogy kik állnak mindezek mögött. Az Erdészeti Tudományos Intézet nem pusztán az arborétum fenntartója, de komoly tudományos és kutatómunkájával nagyban hozzájárult annak fennmaradásához, fejlődéséhez. Hosszú éveken keresztül a magyarországi fenyőnemesítés és magtermesztés központja is volt. Magyarország megcsonkítását követően fenyveseinket elveszítettük, ezért azok pótlása kiemelt feladatként jelent meg, hiszen a fenyő-faanyag fontos volt az ipar számára.
Egy családi vagy osztálykirándulás alkalmával képet kaphatnak a látogatók arról, hogy mit jelent az itt végzett génmegőrzés vagy mi volt a szerepe a ma is megtekinthető klóngyűjteménynek. A klónok, melyekkel leginkább fantasztikus kalandfilmekben találkozhatunk, a növényvilágban sokkal szelídebb célt szolgálnak: itt azért hozzák létre őket, hogy kiválaszthassák a legegyenesebb, legvastagabb törzsű és legnagyobb magtermő-képességgel rendelkező erdeifenyő-egyedeket. Az arborétum teljes növényanyagát tanulmányozva pedig megtudhatjuk, hogyan viselik a távoli földrészekről származó fajok a magyarországi éghajlati és talajviszonyokat.
Figyelmet érdemel a Látogatóközpont melletti területen tavasztól bemutatásra kerülő energetikai célú faültetvény is. Itt azok a mezőgazdasági módszerekkel termesztett fák láthatók, amelyek olyan gyors növekedésűek, hogy két-háromévente már kivágásra alkalmasak. Kiváló fűtőértékük mellett, mint lombos ültetvények, rengeteg széndioxidot kötnek meg a levegőből.

A padoktól a csillagokig
Csoportok számára minden évszakban rendszeresek a virágzáshoz és termésekhez kötődő játékos vezetések, melyek az arborétum megismerését segítik. A különlegességeket bemutató táblákon olyan eligazítást, tájékoztatást is találunk, amelyek megismertetnek a fa mitológiájával, vagy a fenntartható erdőgazdálkodás rejtelmeivel. A látogatók számára kihelyezett padok, asztalok a pihenés mellett teret adnak az elmélyült gondolkodásra is. Mert bizony van min eltöprengeni! Talán a hely szellemének megfelelően a természeten, melynek mi magunk is a részesei vagyunk, és csak rajtunk múlik, hogy meddig tudjuk megőrizni magunknak ezt a csodát. A kihelyezett madáretetőknek köszönhetően – ha szerencsések vagyunk – elkaphatjuk a pillanatot, és megörökíthetjük az itt élő madárfajok valamelyikét.
Az arborétum Ősz haj névre hallgató „indián” játékmesterének segítségével pihentető programként a különböző korosztályú gyerekeket más és más szórakoztató foglalkozásokkal várják. Azoknak sem kell messzire menniük, akik a csillagászat iránt érdeklődnek, hiszen az arborétumot kis híd köti össze az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatóriumával, ahol nemcsak az űrt kutathatják a hatalmas távcsöveken keresztül, de XIX-XX. századi, tudománytörténeti érdekességű eszközöket is megtekinthetnek működés közben.

Utazás térben és időben
Az arborétum remek hely az osztálykirándulásokra is. E tündérkert térsége is számos látnivalót kínál. Érdemes kerékpárt bérelni a Herényiek házában, és átkerekezni a lukácsházi Biotájházba. Közben Gencsapátiban megtudhatjuk, mi az Ördögkő, Gyöngyösfaluban pedig a Holdfényliget közelében 200 évesnél öregebb, termő gyümölcsfákat csodálhatunk. A XX. század eleji őrvidéki házban és biogazdaságban teljesen a régi életmód szerint folynak a napok, áram és gáz nélkül. A tartalmas osztálykirándulások nemcsak élményt jelentenek, de komoly tudásanyagot is adnak a biológia, az erdészet, a fizika-kémia, és néprajz vonatkozásában. Programok, látnivalók és lehetőségek szinte követhetetlen sokasága vár gyereket és felnőttet – kalandos utazás térben és időben!


Tudod-e, hogy...?
Az arbor szó latinul fát jelent (innen származik az árboc szavunk is), arborétum alatt tehát nem egyszerűen botanikuskertet, hanem fásszárú növények gyűjteményét kell érteni. A kert fejlesztése során ügyeltek rá, hogy ez a jellege megmaradjon, bár természetesen ettől még élnek itt lágyszárúak is.


(Köszönjük Szendi Zsuzsa és Józing Antal segítségét!)

A Süni magazin 2011/6. számának a címlapja.
(Gyurom János felvétele)

MENNYIT JELENTHET EGY SZÁZALÉK?
(A Süni Egyesület adószáma: 18630767-2-13)
A csimpánz és az ember genetikai állománya között az eltérés alig több, mint 1%, de ez az egy százalék megváltoztatta a világot.
Ha úgy érzi, hogy a világ újabb változásra érett, s ha hiszi, hogy e változás kulcsa a gyerekek kezében van, kérjük, támogassa személyi jövedelemadójának 1%-ával a Süni Egyesületet!
Köszönjük, ha személyes döntésével a munkánkat támogatja. Szeretettel: Mirtse Zsuzsa főszerkesztő



- Kovács Zsolt felvétele -

Süni ökológiai gyerekmagazin 2011/5-ös szám
A tartalomból:
- Dr. Ács és az egészséges erdő
- Zöld erdőben jártam
- Az erdő királya
- Eukaliptusz
- Széllel bélelve
- Hold- és Marskőzetek
- Hogyan készítsünk bálnát?
- A Budapesti Állatkert hírei
- Sugár, sugár, napsugár
- Festőnövények, növényi festékek
- Szemétdomb vagy komposzt?
- Piramis a víz alatt
- Naplóm a halásztanyán

Szerelmes virágok (Süni magazin 2011)

Itt nincs hivalkodó pöffeszkedés, ádáz ordítás, agyarcsattogás, vagy loholás lógó nyelvvel egymás nyomában. A növények világában a párválasztás csendesen és elegánsan zajlik, de a cél itt is ugyanaz, mint az állatvilágban. A virágok "szerelmi életébe" Barta István avatja be az olvasót.

A párválasztás és szaporodás lényege persze itt is ugyanaz: megtalálni azt a társat, akivel együtt a legéletrevalóbb utódokat lehet elindítani egy néhány hónapig, vagy akár több évszázadig tartó életre. Azaz már rögtön ennél a pontnál meg kell állni, hiszen a növények képesek társ nélkül, egymagukban is szaporodni.

Egyből kettő
Amikor a cserépben nevelt banán mellett kihajtanak a sarjak, vagy a kertben történik ugyanez az ecetfa, az akác vagy a szeder esetében, akkor úgy jön létre teljes értékű, új növény, hogy nem kellett hozzá két szülő. A földieper például vékony szárakon messzire kinyújtja sarjait, amelyek gyökeret eresztve önálló életet kezdhetnek, és tovább terjeszkedhetnek, anélkül, hogy akárcsak egyetlen virágot is neveltek volna. Ezt a fajta szaporodást – mert végső soron itt is egy egyedből több és fiatalabb lesz – vegetatív vagy ivartalan szaporodásnak szokták nevezni. A természetben is előfordul, de igazán gyakran a kertészek használják. Elég egyetlen tő növény, és abból oltással, szemzéssel, tőosztással, bujtással vagy dugványozással rengeteg azonos tulajdonságú utódot lehet nevelni. Különleges példa erre a módszerre a nemesített orchideák vagy a húsevő ritkaságok esete, melyeknek nap mint nap ezernyi utóda születik kémcsövekben, mindössze néhány sejtből kitenyésztve...

(Folytatás a Süni 2011/3-as számában - mindez természetesen a gyerekek nyelvén, hiszen ez a magazin a zöld fülű gyerekeknek szól)

Olvasnivaló a Süni ökológiai gyerekmagazin 2011/3-as számából

Karácsonyi NÁSZUTASOK

Magyar természetvédők is segítik a rákok veszélyes vándorlását a távoli, kicsiny szigeten

Írta: Laczi Gabriella

Jáva partjaitól nem messze, az Indiai-óceánban található egy aprócska sziget, amely alig több mint száz évvel ezelőtt még lakatlan volt – vagy legalábbis ember nem lakott rajta. 1643-ban, épp Karácsony napján sikerült felfedezni, ennek köszönheti a nevét. Ekkor azonban még nem vált lakottá: az első lakosokat, főként kínai és maláj munkásokat csak jóval később telepítették be ide, hogy foszfátot bányásszanak.

A Karácsony-sziget ma Ausztráliához tartozik. Lakossága úgy 2000-3000 főre tehető: 70%-ban kínaiak, 20%-ban európaiak es 10%-ban malájok lakják. A lakosság száma egyébként ennél sokkal kevesebb szokott lenni: most azért ilyen magas, mert az itt lévő menekülttáborban lakók száma megnövekedett az elmúlt időszakban történt természeti katasztrófák miatt. Ez a sziget gazdasága számára igen kedvező, ugyanakkor nem használ a sziget természeti környezetének.
Márpedig a Karácsony-szigeten a természetvédelem központi kérdés. A mindössze 135 négyzetkilométer nagyságú szigetecske területének 63%-a nemzeti park. A fennmaradó területeken vannak a bányák, és itt élnek a lakosok is. A sziget egykor kizárólag foszfátbányászatból tartotta fönn magát, és ez sajnos a mai napig működik. Jó hír azonban, hogy az elkövetkező években már nem jelölnek ki újabb területeket bányászatra. A jövőben teljes mértékben meg fog szűnni a kitermelés, és az egykori bányaterületek is a Nemzeti Parkhoz fognak tartozni. A Christmas Island National Parkban dolgozom jelenleg én is, mint „field officer”, ami nálunk nagyjából a természetvédelmi őrnek felel meg.

Veszélyben az őshonos lények!
Ahogy az már lenni szokott az ilyen érintetlen, parányi földdarabokon, az ember megjelenése a Karácsony-sziget számára sem volt nagy ajándék. A sziget élővilága igen egyedi, több olyan fajnak is otthont nyújt, amelyek máshol a világon nem fordulnak elő. Sajnálatos módon ezek némelyike az emberi beavatkozás következtében már ki is halt. Így járt például a Maclear-patkány (ugye, milyen meglepő, hogy egy patkány is lehet veszélyeztetett faj?), és kihalás fenyegeti a karácsony-szigeti repülőkutyát, valamint néhány endemikus (csak itt élő) hüllő- és madárfajt is. A Nemzeti Park komoly erőfeszítéseket tesz a megmentésük érdekében, szaporítóprogramokkal és kutatómunkával próbálva a számukat megsokszorozni. Sikeresnek mondható például a kékfarkú szkink megmentését célzó tenyészprogram, amelyben én is részt vehetek, egy másik gyíkfaj, a karácsony-szigeti erdei szkink viszont még igen súlyos helyzetben van. Vészesen lecsökkent két gekkófaj, az óriás karmosgekkó és a Lister-gekkó létszáma is, rózsaszín vakkígyót pedig évek óta nem látott senki.

Hová lett a denevér?
A munkánkhoz tartozik az is, hogy hangfelvevő-készülékeket helyezünk ki, remélvén, hogy valahol ráakadunk a karácsony-szigeti törpedenevér egy élő példányára. Sajnos eddig még nem jártunk sikerrel: ezt a fajt 2009-ben látták/hallották utoljára, s elég nagy a valószínűsége, hogy örökre eltűnt a föld színéről. Nem ismeretes kihalásának a pontos oka, de valószínűleg a szkolopendrák (óriás százlábúak), a farkasfogú kígyók, az „őrült hangyák” és a házimacskák betelepítése egyaránt hozzájárult eltűnéséhez.
A szigeten élő 23 madárfaj legtöbbjének a neve elé odatehetjük, hogy „karácsony-szigeti” – a latin névben ez úgy hangzik: „natalis”, ami a születésre (mármint Jézus születésére) utal. Míg a karácsony-szigeti pápaszemesmadár nektárral táplálkozik, addig az ugyancsak helybeli karvalybagoly rovarokra, patkányokra és gekkókra vadászik. A karvalybagoly mellett létezik külön karácsony-szigeti karvaly is – nagyon kíváncsi madár, az erdőben sokszor az ember nyomába szegődik, egészen közel merészkedve. A smaragdgalamb Ázsiában széltében elterjedt, gyakori madár, ám az itteni alfaja ennek is veszélyeztetettnek számít.

Madarak a partokon
A tengeri madarak nagy utazók, így köztük nem olyan sok a helyi specialitás, de azért akad ilyen is. Például a falakó szula, amely rokonával, az ismertebb barna szulával ellentétben nem a földön, hanem magas fákon fészkel. Egyedeinek száma súlyosan csökken, ami valószínűleg a betelepített macskáknak, patkányok és az „őrült hangyák” rovására írható. Ugyancsak a vízhez közeli magas fákon fészkel a vöröslábú szula, valamint a vörösfarkú és a fehérfarkú trópusimadár is. Valamennyi tengeri szárnyas közül talán ezek a legszebbek: mintha a sirály és a fecske keverékei volnának, pedig a pelikán rokonai.
Itt költ a fregattmadár is, melynek hímje a szuláéval ellentétben könnyen felismerhető: kisebb a tojónál, és hatalmas, piros toroklebenyt visel, melyet az udvarláskor felfúj. Komisz madár egyébként: amikor kisebb társai zsákmánnyal a csőrükben próbálnak visszatérni a partra, addig kergeti őket a levegőben, míg el nem ejtik zsákmányukat. Egymással sem viselkednek sportszerűbben: sokszor a társaik fészkeit is tönkreteszik, hogy több fészekanyaghoz jussanak.

A rákok nászútja
A Karácsony-szigetet azonban elsősorban nem ezek az állatok tették híressé, hanem a rákok. Sokan láthatták David Attenborough filmjét, amely a vörös rákok vonulását mutatta be. Ez a monszun időszakában következik be, ugyanis a rákok a rengeteg esőt és a borús időt használják föl a hosszú úton, hogy megvédje őket a kiszáradástól. A rákok vonulása több szakaszból áll: először a hímek indulnak útnak, majd mikor végre elérik a vizet, gödröket ásnak az érkező nőstényeknek. Mikor a második szakaszban a nőstények megérkeznek, megtörténik a párzás, majd a hímek visszaindulnak az erdőbe. A nőstények pedig várnak a megfelelő pillanatra, amikor petéiket a vízbe tudják engedni. Csodálatos látvány, amint milliós számban gyűlnek a vízpart mellett, és várnak a megfelelő pillanatra, amikor mindannyian egyszerre engedhet útnak kicsinyeiket. Miután a nőstények elvégezték a dolgukat, ők is visszaindulnak az erdőbe. Ezután a következő szakasz az volna, amikor a kicsinyek kelnek útra tömegesen, ami igen ritkán fordul elő, sajnos nem volt szerencsém látni még.

Az „őrült hangyák”
Sajnos a vörös rákok száma is rohamosan csökken, aminek több oka is van. A vándorlás következtében természetes módon is rengeteg állat odavész, de az autóforgalommal a természet nem számolt. Bizonyos utakon több százezerre is tehető az elütött példányok száma. A legnagyobb veszélyt azonban a már említett „őrült hangyák” jelentik, melyek nemrégiben hurcoltak be a szigetre, véletlenül. Ezek a parányi rovarok megtámadják a rákokat, hangyasavat fecskendezve a szemükbe, amivel megvakítják, megbénítják az állatot.
Többféle módon próbálnak megoldást találni arra, hogyan lehetne a hangyák számát lecsökkenteni. Az egyik volna a biológiai védekezés, ám ez is igen összetett – ennek a kutatásán dolgozik biológusként a férjem, Gábor. A hangyák ugyanis „barátságban” élnek egy tetűfajjal, melynek egyedei édes élelmet termelnek számukra, ezért cserébe a hangyák védelmezik őket. Így a tetvek es a hangyák száma is kölcsönösen növekszik. Arra próbálnak megoldást találni, hogy milyen módon lehet a tetvek számát csökkenteni, ami által a hangyák száma is rohamosan csökkenne.

Százéves „tolvajok”
A vörös rákok mellett számos másféle rák is él a szigeten, például kék rákok, lila rákok, sárga rakok – de valamennyi közül a leglátványosabb a hatalmas pálmatolvaj, melynek életmódja igen titokzatos. A kutatók a mai napig figyelik szokásaikat, és próbálják megbecsülni élettartamukat. Eddig azt gondolták, úgy 60-80 évig élhetnek, de a legújabb eredmények szerint akár 100 évig is! A pálmatolvaj élete első szakaszát remeterákként kezdi, lágy potrohát csigaházba rejtve, később azonban elhagyja „otthonát”. Élettartamukat páncéljuk „cseréjével” próbálják meghatározni. Eddig úgy gondolták, minden évben nőhetnek, de a legújabb eredmények szerint előfordulhat, hogy akár két év is eltelik, mire újra páncélt váltanak.
Sajnos a pálmatolvajok közül is rengeteg pusztul el az utakon. Reggelente a Nemzeti Park dolgozói körbejárják a sziget főbb útvonalait, és felmérik a veszteségeket. Mivel a rákok ragadozó állatok, igyekszünk eltávolítani az utakról az elütött állatok tetemeit is, hiszen az odavonzza a többieket, és emiatt egy-egy helyen többen is életüket veszíthetik.

Az egyik véd, a másik rombol
Az ilyen baleseteket elkerülni pedig nem is volna nehéz, tekintve, hogy a nagy rákok igen lassan mozognak. A helyi lakosok nagy része igyekszik figyelni az élővilágra, ám sajnos az ide érkező és nem hosszú ideig maradó emberek miatt sok kár éri a szigetet. A menekülttábor miatt egyre többen költöznek a szigetre, és a jövevények közül sokaknak a természethez való viszonya nem túl barátságos: csak a nagy pénz reményében érkeznek, és kihasználják a lehetőségeket. A szigetnek nincs semmilyen élelemtermelő forrása, ezért minden vagy repülővel, vagy hajóval érkezik, így rengeteg a pazarlás, főként a műanyagokkal, amelyek nem kerülnek újrahasznosításra, a strandokon pedig rengeteg szemetet mos partra az óceán. Míg tehát az egyik oldalon a természetvédők vállvetve küzdenek e kis földdarab élővilágának megőrzéséért, addig a másik oldalon az emberi felelőtlenség még mindig veszélyezteti a kicsiny szigetet, ahol (legalábbis a nevében) egész évben tart a Karácsony…

PS: Köszönöm Laczi Gabriellának és Neumann Gábornak ezt az anyagot.

BARANGOLÓ JÁTSZÓHÁZ
A Barangolót olyan kisiskolás gyermekek számára találtuk ki, akik szeretnek állatok és a növények világában kalandozni, képzeletbeli utazást tenni más tájakon, és eközben játékosan használni tudják az oktatási intézményekben tanultakat.
A játék négy asztalon folyik, amelyeknél játékvezető koordinálja az eseményeket, és ügyeli a szabályok betartását.
Játékaink akár két-három órára is kiváló szórakozást nyújtanak 30-40 gyerek számára.
A négy játékhelyszín egymástól függetlenül működik, úgyhogy tetszőlegesen, igény szerint variálható, figyelembe véve a játékosok számát és a rendelkezésre álló időt. A kis játékosok az asztalok között vándorolva, a feladatokat végrehajtva „Süntüskéket” gyűjtenek, amelyeket a játék végeztével ajándékokra válthatnak be.

További információ:
Süni és Vadon magazinok szerkesztősége
Nagymihály Szilvia
06-20-772-79-66, [email protected]
1242 Bp., Pf.:455. 06-1-266-5449, www.goncol.hu

Íme a Süni ökológiai magazin 2011/01 (január-februári) száma! Egészséges! :)

A tartalomból:
Városlakó állatvilág
Barlangok fővárosa
„Piszkos hógolyó” – Üstökösök az égbolton
Felhőkarcolók árnyékában
Kis virág a sínek mentén
Állatkerti hírek – Szárazon és vízen
Városi ablakpárkány
Ceruzatartó konzervdobozból
Galambok városa
Naplóm a Halásztanyán – Mit fogott a hálótok?

Ember és(?) természet

Sokan élünk városban – és sokan városon kívül is. Nem tudom, kinek van nagyobb szerencséje – attól függ, honnan nézzük. Az biztos, hogy az ember mindenhol megtelepszik, ahol a körülmények élhetőek. Aztán, hogy mi történik azzal a hellyel, ahová az ember betette a lábát – az már egy másik mese.

Most valami egészen különös kalandtúrára hívunk titeket. Úgy hívják, hogy város. Szokatlan kirándulás talán egy olyan újság részéről, amely mindig a természetbe hív. Mégis most megtesszük az első lépéseket. Természet ugyanis, bármilyen meglepő, itt is van! Sőt, talán éppen a város az a hely, ahol a legkülönösebben követhető nyomon a természet. Itt kézzelfoghatóvá válik a növények és az állatok alkalmazkodásának lenyűgöző folyamata, és könnyebben megérthetővé a természet kristálytiszta, ám a miénktől kissé eltérő „logikája”: nem az a lényeg, hogy minek látszik, hanem hogy mire alkalmas. Ahol gyökeret lehet verni és fészket lehet rakni, az élőhely – mindegy, hogy a természet hozta létre, vagy az ember. És így az ember tényleg újra a természet részévé válik – akár akarja, akár nem…

Szeretettel:
Mirtse Zsuzsa főszerkesző




Városlakó állatvilág

Az állatoké az erdő-mező, az embereké a város – ez így logikusnak hangzik. Ámde ahogy az ember igényt tart az erdőre és a mezőre, úgy az állatvilág is igyekszik visszafoglalni azokat a területeket, amelyeket mi elvettünk tőle. Mirtse Áron írásából hívatlan, és nem mindig szívesen látott társbérlőinket ismerheted meg.

BarLangoLó

Nincs a világnak még egy fővárosa, amely oly mértékben „alá lenne pincézve”, mint Budapest, és akkor még nem beszéltünk az ország egyéb tájain található, szebbnél szebb barlangokról. Hogyan keletkeznek a barlangok, és milyen csodákat láthatunk a föld alatt? Gyere, barlangolj egy kicsit Kovács Gyulával!

Üstökösök az égbolton

Mi is valójában egy üstökös? Rezsabek Nándor tréfás meghatározása szerint „piszkos hógolyó”, hiszen magja jégbe ágyazott porból és kőzettörmelékből áll. A csóvás égi vándorok rendszeres időközönként, de nem túl gyakran tűnnek fel az égbolton. 2010-ben az Albireo Amatőrcsillagász Klub tagjainak sikerült megfigyelniük egyet!

Felhőkarcolók árnyékában

Aki csak filmeken látta New Yorkot, nehezen tudja elképzelni, hogy a felhőkarcolók tengerében marad hely zöld szigeteknek is. Pedig még a legnagyobb metropoliszokban is létezhet élet. Kovács Zsolt járt olyan helyeken a világban, ahol a városi parkokban nem ritkaság a mókus, vagy akár a kakadu.

Kis virág a sínek mentén

Mit tehet egy növény, ha hirtelen megváltoznak körülötte a körülmények? Elmenekülni, elvándorolni nem tud (legföljebb a magjait igyekezhet biztos helyre juttatni), így tehát vagy alkalmazkodik, vagy elpusztul. Barta István cikkéből kiderül, hogy a növények nagy része képes megtalálni a helyét az aszfaltdzsungelben is.

Állatkerti hírek: Szárazon és vízen

Az állatkertek számos élőlénynek nyújtanak otthont, de ez azért még nem természetes élettér. A Budapesti Állatkertben azonban olyan területeket is kialakítottak, amelyek valóban az eredetihez hasonló élőhelyet kínálnak az ott megtelepedő életközösségnek. Ilyen a Sziklakert és Nagy-tó, amelyet számos állat magától választ otthonául.

Városi ablakpárkány

Az „Ablakpárkány” sorozatban Barta István általában olyan növényeket mutat be, amelyek a szobában gondozhatók. Most azonban az ablak túloldalát vizsgáljuk meg közelebbről, hiszen egy város képének meghatározó elemei a virágos ablakok, erkélyek – és nemsokára itt az idő betelepíteni a balkonládákat!

BEAGLE – az élővilág sokféleségének megőrzéséért

A BEAGLE egy ingyenes online biodiverzitás-program, amely nyitott Európa minden iskolája számára. 2010-ben a Biodiverzitás Nemzetközi Éve volt alkalmából fotópályázatot hirdettek meg a honlapon regisztrált iskolák diákjai számára.

Poszter: ezt a kedves csacsit a sümegi várhoz tartozó kis állatbemutatóban fényképezte Kovács Zsolt.

Élj úgy, mint az erdő: Ceruzatartó konzervdobozból

Minden háztartásban használnak konzerveket, amelyeknek kiürült dobozát az ember sajnálja a szemetesbe dobni. De mit is lehetne csinálni velük? Például készíthetsz belőlük Terman Bea útmutatása alapján csinos, praktikus ceruzatartót, amelyet akár ajándékba is adhatsz családtagjaidnak, barátaidnak.

Galambok városa

Nincsen város galamb nélkül – ezt nyugodtan kimondhatjuk, akár tetszik, akár nem. Márpedig mindkét tábor elég népes: azoké is, akik etetik, s azoké is, akik elűzni igyekszenek az általuk „szárnyas patkányoknak” tartott madarakat. Mirtse Áron azt is elárulja, hogy hányféle galambbal találkozhatsz az emberi településeken.

Naplóm a halásztanyán: Mit fogott a hálótok?

A halásztanyán mindig van tennivaló, s ha véletlenül mégsem, a halász akkor is talál magának elfoglaltságot. Bodó Iván ezúttal az ornitológusoknak segített be a madárgyűrűzésnél, majd óriás harcsák nyomába eredt a leeresztett tómederben, ahol kis híján elnyelte őt is az iszap. Végül azonban minden jóra fordult, és még a kóbor kutyusnak is jutott vacsora!