Zeneakadémia Könyvtár / Liszt Academy Library

Június 2-án Seiber Mátyás zeneszerző, zenepedagógus lánya, Julia Seiber Boyd és férje, Simon Boyd tett látogatást Könyvtárunkban.
Látogatóink nagy örömmel nézegették Baranyai Barnabás 2024-es DLA disszertációját, mely Seiber Sonata da camera című művét elemzi, más művek társaságában (DISS/DR 2444). Valódi meglepetés volt Seiber Schule für Jazz-Schlagzeug című jazz ütőhangszer-iskolája (Z 111576), melyről eddig nem is hallott Julia Seiber Boyd.

Seiber Mátyás (1905-1960) a Zeneakadémián cselló és zeneszerzés tanszakon szerzett diplomát, az utóbbin Kodály Zoltán növendéke volt, aki bevonta népzene gyűjtő- és feldolgozó munkájába. Seiber később behatóan foglalkozott a gregorián, a középkori és jazz zenével is. Zeneszerzői termésében ezen zenei stílusok és korszakok mellett a szeriális zene és Schönberg hatása érvényesül.

/

On June 2nd the daughter of composer and music educator Mátyás Seiber, Julia Seiber Boyd and her husband Simon Boyd visited our Library.
Our visitors were delighted to look into Barnabás Baranyai’s 2024 DLA dissertation, which analyzes Seiber’s Sonata da camera among other works (DISS/DR 2444). A real surprise was the Seiber Schule für Jazz-Schlagzeug jazz percussion school (Z 111576), which Julia Seiber Boyd had never heard of before.

Mátyás Seiber (1905-1960) graduated from the Liszt Academy of Music in the cello and composition departments, where he was a student of Zoltán Kodály, who involved him in his work collecting and processing folk music. Seiber later worked extensively on Gregorian chant, medieval music, and jazz music. In addition to these musical styles and eras, his compositional output is influenced by serial music and Schönberg.

A ma száz éve elhunyt Hans Koesslerre (Waldeck, 1853. január 1. – Ansbach, 1926. május 23.) emlékezünk.

„1900 szeptemberében Kodály Zoltán magabiztosan léphet be az Andrássy út 67. számú bérház kapuján, ahol az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia 1879 óta működik. Hans Koessler (1853-1926), a zeneszerzés tanára, bemutatott kompozíciói alapján rögtön a második akadémiai osztályba akarja felvenni. Ő nem fogadja el a kedvezményt, mert érzi autodidakta módon szerzett tudása hiányait, beiratkozik hát az első osztályba.
Az intézet 349 beiratkozott növendéke közül huszonöten tanulnak zeneszerzést. Az ő munkájukat irányítja a bajor származású Koessler, a müncheni Rheinberger tanítványa és Dohnányi, Bartók, Kodály, Weiner mestere. Komponistaként Brahms hívének mutatkozik. Főként kórusokat ír. Pedagógusnak alapos, módszeres és főleg eredményes. Az elsőéveseket Liszt egykori szalonjában tanítja heti nyolc órában összhangzattanra és korálharmonizálásra – természetesen német nyelven.”
(In.: Kodály Zoltán életének krónikája / Eősze László, EMB, Bp.,2007, 309. o.)

Hans Koessler volt a magyar zeneakadémiai orgonistaképzés és kórusélet első mestere. A tanárképző elvégzése után Leonbergben tanított, majd 1871-től Neumarktban orgonistaként működött. 1874-77 között a müncheni Zeneakadémián Rheinberger és Wüllner vezetésével tanult tovább. 1879-től a drezdai Liedertafel karnagya is volt, mellyel nemzetközi sikert ért el. Koessler 1882-es budapesti meghívásáig tehát viszonylag rövid tanulmányok után gyors és sikeres pályát futott be. Budapestre hívása apropója a Trefort Ágoston kultuszminiszter által támogatott zeneakadémiai tanszakbővítés volt: a tehetséges magyar fiatalok külföldre vándorlását kívánták megállítani azzal, hogy itthon a zongora és a zeneszerzés szakos képzés mellett elindult az orgona és a magánének tanszak, valamint az énekkari képzés. Így lett Koessler ezeknek az új tanszakoknak a tanára.

1883-ban Robert Volkmann halála után átvette a zeneszerzés oktatását is, melyet 1908-as visszavonulásáig folytatott. Kiváló szakmai felkészültségű tanár volt, aki konzervatív ízlése és elsődlegesen német (főként Brahms-központú) orientációja ellenére az új magyar zene legjelentősebb képviselőit nevelte ki (Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner). A karének tárgy Koessler-formálta tananyaga bizonyos elméleti ismereteket, valamint általános készségfejlesztési és kottaolvasási feladatokat is tartalmazott. Karénekre évfolyamok szerinti bontásban jártak a növendékek, teljesítményükre osztályzatot kaptak. Koessler Wüllner gyűjteményéből a korszak magyarországi kórusgyakorlatától jelentősen eltérő, értékes karirodalmi anyagot tanított. Kiemelésre méltó tény, hogy 1899. júniusában megszólalt Budapesten az akadémiai kórus előadásában Verdi Quattro pezzi sacrijának két darabja: a nőikari Laudi alla vergine Maria és az a ca****la vegyeskarra komponált Ave Maria Koessler vezényletével. A művek bemutatása zenetörténeti esemény volt, s egyben ezek bevezetését is jelentette a magyar énekkarok repertoárjába. Kodály is többször utalt arra, hogy Koessler kiválóan értett a kórus–technikához, zeneszerzői gondolatait nagyszerűen fejtette ki kórusműveiben.

Másik kedvelt műfaja a vonós kamarazene, melynek darabjai leginkább megmaradtak a hangversenygyakorlatban, ma is játszott darabok. Írt minden karfajra, a ca****la és zongora- ill. zenekari kíséretes, egyházi és világi szövegfeldolgozásokat, oratóriumokat. Komponált dalokat, operát, zenekari műveket, közöttük két szimfóniát, szimfonikus variációkat, hegedű- és gordonkaversenyt és változatos összeállítású kamaraműveket (vonósnégyesek, vonósötös, zongorás ill. orgonás kamarazene, hegedű- ill. gordonkaszonáta, Magyar táncok és Német táncok hegedűre és zongorára), szóló orgonára és zongorára írt kompozíciókat.
Megismerve műveinek hozzáférhető részét, egy viszonylag gazdag, alapvetően későromantikus hangvételű zeneszerzői életmű tárul elénk. Műveinek száma 130-ra becsülhető, részletes műjegyzék eddig nem készült.

Források:
Brockhaus Riemann zenei lexikon / szerk. Carl Dahlhaus és Hans Heinrich Eggebrecht, Bp., Zeneműkiadó, 1983, 2. köt., 320. o.
S. Szabó Márta: Hans Koessler a sokoldalú tanár, https://www.parlando.hu/2014/2014-3/2014-3-13-Szabo-Koessler.htm

A május 27-i műhelykonferencián, melyet a Pont Fordítva Kutatócsoport rendez, könyvtárunk munkatársa Dr. Illyés Boglárka is előad. Az esemény fő kérdése: Milyen szerepet játszhatnak a különféle archívumi és gyűjteményi források a fordítók, fordítói életutak, szakmai kapcsolathálók és fordítási gyakorlatok történeti feltárásában?

Levéltári források a fordítás- és fordítótörténeti kutatásban A Levéltári források a fordítás- és fordítótörténeti kutatásban című műhelykonferencia azt vizsgálja, milyen szerepet játszhatnak a különféle archívumi és gyűjteményi források a fordítók, fordítói életutak, szakmai kapcsolathálók és fordítási gyakorlatok történe...

Boldog 462. születésnapot William Shakespeare!🎂🎈

Íme néhány zenemű kottája a barokktól a 20. századig, melyeket a drámaíró, színész zseni művei ihlettek:

A Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetsége (AIBM) Magyar Nemzeti Csoportja április 8-án a Régi Zeneakadémián tartott szakmai programot. Délelőtt tisztújító közgyűlésre és az Egyesület előző évi szakmai és pénzügyi beszámolójára került sor Szabó Ferenc János elnöklésével, délután pedig a jelenlévő zenei gyűjteményi kollégáknak Cselényi Máté, a Liszt Múzeum igazgatója tartott vezetést a Múzeumban.
(Képes beszámolónkhoz a képeket kollégánk, Veres Kornélia készítette.)

Voltál ma már könyvtárban?
Április 14-e a Könyvtárosok Világnapja.🧑‍💻🗂️📚

❗️Újdonság❗️
Hunyadi László ének-zongorakivonatokkal bővült állományunk.

A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete kiadásában megjelent gyönyörű kivitelezésű, énekesek, karmesterek számára is jól használható 2024-es kiadású kotta kritikai kiadásából 10 kölcsönözhető példányt találnak nálunk.
Hogyan találják meg a kottát?
Egyszerű keresést használva csak írják be a könyvtári katalógus keresőjébe: "Hunyadi László ének-zongorakivonat" és az első találatra kattintva ki is kérhetik a raktárból.
Kotta jelzet: Z 152.403/2/Zkv

Kárpáti Jánosra (Budapest, 1932. július 11. – Budapest, 2021. március 19.), a Zeneakadémia könyvtárának egykori igazgatójára, oktatójára, Széchenyi díjas zenetörténészre emlékezünk halálának 5. évfordulóján.

Kárpáti János a Zenetudományi Tanszak első, legendás osztályának volt tagja: tanulmányait többek között Szabolcsi Bence, Bartha Dénes és Bárdos Lajos irányította. Pályája kezdetén kismonográfiákat írt Domenico Scarlattiról és Arnold Schönbergről (1959, 1963), ám tudományos munkásságának fókuszába mégis Bartók Béla zenéje került: a komponista vonósnégyeseiről, illetve kamarazenéjéről szóló monográfiáit mindmáig a Bartók-kutatás alapműveiként tartják számon (1967, 1976), ezek angol (1975, 1994), illetve japán (1998) nyelvű kiadása számottevő nemzetközi visszhangot is kiváltott.
Másik meghatározó tudományos szakterülete a Kelet zenéje, melyről két magyar nyelvű monográfiát is publikált (1981, 1998), e kötetek előkészítéseként lehetősége nyílt arra, hogy Marokkóban és Japánban kutasson. Az Élet és Irodalom, valamint a Magyar Zene recenzenseként másfél évtizedig szemlézte a kortárs magyar zene legújabb termését. E tevékenységének részeként kezdett behatóan foglalkozni Szőllősy András művészetével, amelyről két kötete is napvilágot látott (1999, 2005). A Zeneakadémia könyvtárának vezetőjeként aktívan közreműködött a RIPM tevékenységében, feldolgozva a 19. századi magyar zenei folyóiratokat.
(Forrás: Zenetudományi Intézet honlapja)