Párbeszéd - Zöldek / Pestszentlőrinc-Pestszentimre

Elhunyt Petrovai Laci.

A barátunk, az eszmetársunk, a kollégánk… Az iránytűnk ebben a végtelenül átpolitizált, a szakmát, a hozzáértést, a tisztességet mind kevésbé fontosnak mutató világban.
Piszok nehéz a múlt idő…
Laci másfél hete még a szokásos, év végi „idétlen szelfit” posztolta, most pedig hirtelen elment. Hivatalosan 2010 óta önkormányzati képviselő, 2019-től pedig a XVIII. kerületi Önkormányzat terület- és településfejlesztésért, környezetvédelemért, fővárosi kapcsolattartásért felelős alpolgármestere, építész, óraadó tanár, de nekünk sokkal több annál.
Az ember volt, akire mindig lehetett számítani, aki a nehéz helyzetekben is jókedélyű maradt, aki sosem beszélt dühből, aki mindig higgadtan végigvette, mi a jó a lépés és meg is mutatta azt.
Fura módon saját magát kevésbé tartotta politikusnak: inkább a szakmai munka igényessége vonzotta, és ehhez – a közjó gyarapodása érdekében – eszközként használta a politikát. A környezeti fenntarthatóság, a környezetvédelem számára nem elmélet, hanem mindennapi gyakorlat volt.

Az utóbbi időszak politikai küzdelmei mélyen megérintették. Sokszor érezte úgy, hogy a széthúzás és a pártlogika felülírja azt, amiért ő eredetileg a közéletbe lépett: az emberek szolgálatát, a kerület fejlődését, a józan együttműködést. Laci nem a csatározások, hanem a megoldások embere volt – a vitáiban nem megsemmisíteni, hanem meggyőzni akart, beleértve természetesen azt is, hogy ő is meggyőzhető.
Mostantól elmaradnak a jó tanácsok, a pontos meglátások… És elmarad megannyi minden más is. A legfontosabb dolgok, amikért élni érdemes.

Pontosabban: akikért.
Laci ugyanis mindenekelőtt büszke édesapa volt.
Két gyermeke jelentette számára a világ közepét; szeretettel és féltő figyelemmel állt mögöttük. Külön örömmel és meghatottsággal beszélt arról, hogy nagyobbik gyermeke már önálló úton jár, külföldön kezdte egyetemi tanulmányait; Laci szemében ez egyszerre volt mérhetetlen büszkeség és felemelő beteljesülés. Meglepődve és örömmel gondolt arra, hogy a nagypapaság már nincs is olyan messze. Néhány évvel ezelőtt elhunyt édesanyja után óvta és védte egyedül maradt, szintén mérnök édesapját, akivel a lehető legtöbb időt töltötte. Otthon, sörözve nézték a meccseket – Laci a PLER kézilabdázója volt, sosem feledkezett meg imádott csapatáról –, és szelfizve beszélték el egy csodálatos kötelék mélységét és minőségét.

Laci, nem hisszük el, hogy nem lesz több kép, több történet…
Persze lesz, mert bárhogyan is alakul ez a fránya élet, mindig is látni fogjuk magunk előtt a te végtelenül megnyugtató, komoly, emberséget árasztó mosolyodat.

Elég volt a Dinasztia Zrt.-ből! Elég az elesettet megalázó, a háborús bűnöst védő kormányból!

Egy nemzet életében nincs tisztább, nemesebb, őszintébb pillanat annál, mint amikor – „Itt az idő, most vagy soha!” – szólítja a haza. Amikor ki kell állnia saját magáért; amikor a saját földje, a szabadsága, a jövője a tét. Amikor az önrendelkezését – vagy ha így jobban tetszik: a szuverenitását – kell megvédenie.
Ezt tették Magyarország 1848-as hősei.

És ezt teszi most éppen egy szomszédos ország, Ukrajna – megannyi hős katonával, felfoghatatlan áldozatokat hozó polgári lakossal.

Ukrajna, amelyet a szuverenitására oly’ büszke magyar miniszterelnök újabban „Ukrajna nevű terület”-nek nevez, és védi, sőt: támogatja az Ukrajnát megtámadó Oroszországot. Azt az Oroszországot, amely – a Habsburgokkal karöltve – vérbe fojtotta a mi 1848-49-es szabadságharcunkat, és leverte a mi 1956-os forradalmunkat is.

Orbán Viktor ma délelőtt, ahogyan ilyenkor mindig, jelentős pátosszal simítja majd végig a kabátjára tűzött kokárdát, hogy aztán őseink földjéről, szabadságáról, önrendelkezéséről, gyermekeink jövőjéről, a magyar népet fenyegető külső-belső ellenségről kezdjen papolni, és rátérjen a haza megannyi tiszta, szép, őszinte pillanatainak egyikére: az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra.

Beszélni fog, de hiteltelen és hazug lesz, amit mond.

Igazságos békére szükség van, Moszkvára nincs. Kiváltképp igaz ez Ukrajnára, ahogy igaznak éreznék ’48 hősei is.

A történelem fura fintora, hogy amiért elődeink harcoltak, az most is aktuális. Akkor is mondták, most is mondhatjuk: Elég az elnyomásból! Elég a fölöttünk uralkodó dinasztiákból! Elég abból, hogy bárki megmondja: mit tehetsz és mit nem! Elég abból, hogy korlátozzák a jogaidat! Elég abból, hogy rettegned kell, ha szólsz! Elég abból, hogy a négy fal közé szorítanak – pláne, ha másként érzel!

A magyar miniszterelnök nem egyenlő a magyar néppel, a magyar nemzettel – gyermekeink, unokáink nem Orbán szellemi örököségét viszik tovább, hanem a ’48-as hősökét, Petőfiét, Jókaiét, Táncsicsét; a Nemzeti dalét és a Tizenkét pontét. Mi az a nép és az a nemzet vagyunk, amely szívből hisz a szabadságban: az önrendelkezésben, a vélemény- és sajtószabadságban, a nemi identitásunkat és a vallásunkat megillető alapjogokban – az elfogadásban, a megértésben, a párbeszédben.

Ma amellett, hogy tisztelgünk a 177 évvel ezelőtt felkelő hőseink emléke előtt, meg kell ígérnünk: a saját erőnkhöz mérten mindent megteszünk azért, hogy méltók legyünk március 15-e emlékéhez; méltók legyünk egy új, szabad és független Magyarországhoz!

🗳🇪🇺 Európai Parlament
🗳🏘 Fővárosi lista
🗳 🫅 Főpolgármester
🗳 🤴 Polgármester
🗳 🦸‍♂️ Helyi képviselő

Fontos döntések előtt állunk!

Minden anyukának …

🇪🇺Május 1-je a munka becsületéről és Európáról is szól - mindkettő idegen a Fidesztől. A munkavállalókat semmibe veszik: van, akit egy röhögős szmájliért kirúgnának. Európa fejlődéséről pedig nincs gondolatuk, csak az, hogy “elfoglalnák” Brüsszelt.

🤝 Találkozzunk a kerületi majálison vagy a Városligetben, ahol 11 óra után Karácsony Gergely főpolgármestert is meg lehet hallgatni: https://www.facebook.com/events/325437987228548

💦 Ma van a víz világnapja. Vigyázzunk a vízkincsre! 🩵

Március 15. a nemzet legfontosabb ünnepe. Nincs még egy ünnep, nincs még egy történelmi esemény, amit annyira egységesen ítélne meg minden magyar ember, mint az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének napját. Ez a nap ugyanis a nemzet egészét egy irányba indította el, és bár a motivációk mások voltak a főrendek, a kisnemesség, a polgárság és a jobbágyság körében, a cél ugyanaz: a szabadság és az önrendelkezés jogának kivívása.

A győzelem pedig - még ha sajnos csak időlegesen is - kiterjesztő és nem kirekesztő volt. A "Mi, magyarok!" akkor nem a nemzet megosztását, hanem egyesítését jelentette, és az "Egy a zászló!" nem leple volt az ország kifosztásának, hanem egy fényesen lobogó jelkép, amire tekintve bárki büszkén emelhette tekintetét, s vele együtt addig lehorgasztott fejét!

Deák és a kiegyezés sok vívmányát átmentette az elbukott forradalomnak; neki köszönhetően nem ragadunk a feudális posványban, mint például az orosz birodalom, amelyet majd egy másik rémuralom rángat cibál ki ... és át. Cseberből vederbe. És azóta is! Azóta is mindig azt látjuk, hogy a hatalom megtartásának könnyebb és egyszerűbb eszközeként tekintenek a nemzet megosztására, mint egyesítésére. A felülről diktált barát/ellenség, jó hazafi/hazaáruló, normális/természetellenes ... stb. distinkciók hamis sorvezetői között őrlődik és porlad el a nemzet, az ország, miközben gyorsvonati sebességgel száguldanak el mellettünk a szerencsésebb, de inkább józanabb népek.

A kiváltságosság és a sorstól űzöttség sugalmazása hamis illúziókba, s ezáltal idővel csalódásokba kerget. Ennek igazolására elég az idei ünnep központi üzenetét idézni: "Nekünk, magyaroknak sohasem adták ingyen a szabadságot!" Nos, másnak sem! A szabadságáért minden nemzetnek ugyanúgy meg kellett küzdenie, és meg kell minden egyes nap újra meg újra, különben elbukik, mert mindig lesznek olyanok, akik elvennék azt tőlük.

A szabadság éppen attól értékes, hogy megküzdünk érte. Ezt kell szem előtt tartanunk március 15-ét ünnepelve. Mert a küzdelem nélkül ölünkbe hullt szabadság értékét veszti, mint minden, amihez ingyen jutunk. Mint a levegő, mely természetes, ám hiánya rémisztő ... és halálos is egyben!

A Rezsim esszenciája:

EXKLUZÍV: Varga Judit exférje a pedofilbotrányról, Rogán Antalról és a fideszes törésvonalakról Szombaton lemondott Novák Katalin köztársasági elnök és Varga Judit volt igazságügyi miniszter, aki a Fidesz európai parlamenti listáját vezette volna. Ezzel...