Piarista Központi Könyvtár

Örömmel ajánljuk a Vigilia januári számát, amelyben többek között Balla János Sch.P. könyvajánlóját olvashatják a tavaly megjelent Sík Sándor: Összegyűjtött színművek I-III. (Budapest : Kairosz - Bizánci Források Egyesülete, 2025) c. műről. A kiadvány könyvtárunkban megtalálható! Várunk szerettel mindenkit!

Piarista Rend Magyar Tartománya Vigilia Szerkesztőség

Sík Sándor: Összegyűjtött színművek I-III. - Kairosz Kiadó Sík Sándor: Összegyűjtött színművek I-III., Sík Sándor színművei Sík Sándor - akire a piaristák elsősorban atyai szívű tartományfőnökként emlékeznek - irodalmi

Örömmel osztjuk meg a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hírét, hogy megjelent a Sapientiana legújabb száma, amiben Serényi Tamás Sch.P. tanulmányát olvashatják Világi szolgálatok az egyházban és a piarista rendben címmel.
A 2025. évi 2. szám a könyvtárunkban már olvasható! Várunk mindenkit szeretettel!

Piarista Rend Magyar Tartománya

❗️A Sapientia Főiskola tudományos folyóirata az OJS-felületen egészében elérhető, kukkantsatok bele! 👉

🔗 https://ojs.mtak.hu/index.php/sapientiana/index

Nyomtatott formában a könyvtár recepcióján vásárolhatjátok meg 😇

„Az óra, az óra elérkezett!
Már van miért, már van kiért:
Az emberért, az Istenért!
A megkeresztelt Mindenért.”
(Sík Sándor Sch.P.: Advent)

Küzdő-kezdő ifjúkorunkban kitűzünk magunk elé ilyen-olyan közeli s távoli célokat. Végül rájövünk: egyetlen értelmes célunk: az Isten.
Ady Endre szép szavaival:
„A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.”
(Bozók Ferenc Sch.P.)

„Aki megismerte az embereket, és mégis szereti őket, az hős. Nem kerülhetek úgy viszonyba az Úristennel, hogy abból kikapcsolhatnám felebarátaimat. Nem mehetek egyedül az Isten elé.” (Sík Sándor Sch.P.: Konferenciabeszédek, 1948.)
„A remeték se egyedül mennek Isten elé. Jelek mások számára. Viszik Isten elé a sok lelket, akikért engeszteltek, imádkoztak, vezekeltek.” (Bozók Ferenc Sch.P.)
A remeték se egyedül mennek Isten elé. Jelek mások számára. Viszik Isten elé a sok lelket, akikért engeszteltek, imádkoztak, vezekeltek. Isten imádata és az ember szeretete nélküli aszkézis, böjt, mindenféle önmegtagadás csupán testedzés vagy szigorú fitness – diéta. Az embereket hibáikkal, bűneikkel, esendőségükkel együtt szeretni: ez az emberi nagyság és a krisztusi hősiesség. (Bozók Ferenc Sch.P.)

„Akinek fáj, hogy nem jól imádkozik, az jól imádkozik.” (Sík Sándor Sch.P.: Konferenciabeszédek, 1948.)

Az imádságban gyakran tapasztaljuk a kifejezhetetlenségnek és önmagunk méltatlanságának, elégtelenségének, kicsiségének fájdalmát. Nincsenek igazi, jó, megfelelő, adekvát szavaink, gondolataink az Istennel való igazi spirituális párbeszédhez. Istent nem lehet igazán jól megszólítani. De mégis kell. Inkább szívvel, mint szóval. (Bozók Ferenc Sch.P.)

„Hiszek,
És az én hitem ád nekem erőt.
Hiszek, és hitemmel
Világoskodom a világ előtt.
Hiszek, és hitem alkotás
És szeretet,
Követ hasít és alapot ás
És megépíti az épületet.”
(Sík Sándor Sch.P.: Advent)

A hittel élő ember akkor is jól láthatóan világít, ha a végtelen kozmikus sötétségben apró kis mécsesként kell is pislákolnia:
„Kezed ha gyújt köröm-picinyke mécsest,
amíg viasz, s rövid kanóca tartja
egy kontinensnyi éj se fog ki rajta,
nem oltja őt ki semmilyen tömény est.”
(Bozók Ferenc Sch.P.)

„Szólj úgy, ahogy telik tőled. Ha dadogás lesz, nem baj. Vagy ne mondj semmit, csak légy ott Isten előtt.” (Sík Sándor Sch.P.: Konferenciabeszédek, 1948.)

Jobb ma egy őszinte dadogás, mint holnap egy lebilincselő, választékos, de nem teljesen őszinte szónoklat. Jönnek-mennek az évek, és inkább figyelek a bizonytalanul kérdezőkre, mint az önmagukban túlzottan biztos válaszolókra, mai szóval „megmondó” emberekre. Olykor dadogó, tétova szavak sem kellenek, csak az Isten jelenlétébe helyezkedés. Vianney Szent János, a plébánosok és gyóntatók védőszentje mondta, mikor megkérdezték, miért virraszt éjszakánként az Oltáriszentség előtt: „Én nézem Őt, és Ő néz engem.” (Bozók Ferenc Sch.P.)

„Isten az ő irgalmas jóságában az Úr Jézusban módot adott arra, hogy mint ember az embert, úgy szerethessük őt.” (Sík Sándor Sch.P.: Konferenciabeszédek, 1948.)

A valóságos emberré is lett Jézus nem isteni, hanem emberi életet élt elénk. Nem megistenülést vár tőlem, hanem krisztusi „megemberülést”. „Embereld már meg magadat!” – szoktuk mondani. Jelentése: szedd össze magad, légy koncentráltabb, minőségibb, emberebb ember. Ám ehhez Isten is kell. Ezt csupán saját emberi erőfeszítéseid által mégsem éred el. Ha így próbálod, úgy jársz, mint Münchausen báró, aki azzal a képtelenséggel hencegett, hogy saját hajánál fogva húzta ki a mocsárból saját magát. (Bozók Ferenc Sch.P.)

„Hogy megtisztelted az emberészt:
Hogy megmutattad egyszer arcod,
De átadod nekünk az emberi harcot
S a szent tövist, a tévedést.”
(Sík Sándor Sch.P.: Advent)

Krisztus elénk élt egy harmonikus, ám küzdelmes, nélkülözésektől, szomorúságtól, testi kínoktól sem mentes emberi életet. Isten azért lett emberré, hogy emberi életpéldájával megmutassa: nehézségeink, örömeink, bánataink, szenvedéseink közepette, azokkal együtt vagy azokat elfogadva, nekünk is lehetne emberibb életet élnünk. (Bozók Ferenc Sch.P.)

„Boldogságot szerezni úgy, hogy boldogságot akarok, nem lehet. Boldogságot szerezni úgy, hogy boldogságot adok: azt lehet.” (Sík Sándor Sch.P.: Konferenciabeszédek, 1948.)

Adni paradox módon nem tékozlás, hanem gyarapodás. Osztásod meghazudtolja az osztás matematikai műveletét. Osztod a szeretetet, mely nem fragmentálódik a szívedben, sőt, egyre egészebb lesz benned. Az isteni teljesség felé közeledve, de azt soha el nem érve. (Bozók Ferenc Sch.P.)

„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas Isten országára.” (Lk, 9,62) Ne rágd magad a múltadon. Ne légy a jelenben és jövőben rabszolgája annak, ami a múltadban nem sikerült. Ne tedd az elhibázott múltat jelenné. Figyelj az utadra és a célodra. Krisztus diszkréten, alig észrevehetően, úgy szegődik melléd útitársul, mint az emmauszi tanítványok mellé. Nem előtted vonul diadalmasan, hanem melletted sétál, elkísér. A te tempódban. (Bozók Ferenc Sch.P.)

A gyóntató pap egy imbolygó lengőhíd a lelked és Isten irgalma között. A gyónó huzatosnak, ingatagnak, kényelmetlennek érzi az átjárást ezen a rozoga hídon. Paradox módon a híd végén Isten széttör, de aztán erősebben rak össze. Sírásom, bűnbánatom, lelki szembenézésem önmagammal nem mélyre visz, hanem magasabbra. Pilinszky János szép szavaival: „Sírásunk felszabadítja a tengert, mielőtt asztalhoz ülnénk.” (Bozók Ferenc Sch.P.)

„Testvér, nyújtsd a kezed:
Gyerünk, a harsona vezet!
Ne nézzünk se jobbra se balra,
Csak ügyeljünk a mennyei dalra!
Csak előre, előre nézzünk:
Kutakodni nem a mi részünk:
Bennünket hívtak, gyerünk!
A Jóisten ballag velünk.”
(Sík Sándor Sch.P.: Advent)

„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas Isten országára.” (Lk, 9,62) Ne rágd magad a múltadon. Ne légy a jelenben és jövőben rabszolgája annak, ami a múltadban nem sikerült. Ne tedd az elhibázott múltat jelenné. Figyelj az utadra és a célodra. Krisztus diszkréten, alig észrevehetően, úgy szegődik melléd útitársul, mint az emmauszi tanítványok mellé. Nem előtted vonul diadalmasan, hanem melletted sétál, elkísér. A te tempódban. (Bozók Ferenc Sch.P.)