Mintegy hét évtized után látogathatja a közönség az egykori Honvéd Főparancsnokság épületét a budai Vár közepén. a 19. század közepén kezdődött.
Az 1897-ben emelt épület felújítását Deák Zoltán tervezte. A Várgondnokság vagyonkezelésében lévő Főparancsnokságot kulturális, turisztikai célokra, rendezvényekre fogják használni, cél, hogy önfenntartó legyen. század végén Kalina Mór által tervezett négyemeletes, neoreneszánsz stílusú épület a második világháború végéig meghatározója volt a Dísz térnek. A Honvéd Főparancsnokság 1945-ben erősen m
egrongálódott, a háború után a sérült kupolát és a felső emeleteket 1962-ben visszabontották. Az épületcsonkot a következő évtizedekben többnyire raktárnak használták, belső udvarán karbantartó gépek, traktorok parkoltak. Az Orbán-kormány 2012-ben döntött a felújításról, amely két szakaszban történt, és az összesen 850 millió forintos költségeket teljes egészében nemzeti forrásból fedezték, uniós pénz nélkül. Az eredetileg tervezett 2013 végi befejezés azért csúszott fél évet, mert a felmerülő pluszköltségek forrásait idén márciustól lehetett felhasználni. A felújítás során kicserélték a teljes gránitlábazatot, eltűntek az 1944–1945ös, majd 1956-os belövésnyomok a homlokzatról, az eredetileg körben látható Hatvannégy Vármegye címereiből a megmaradt 25-öt szintén helyreállították és visszahelyezték. Megújultak a vaskapuk, felújították a belső terek stukkóit, kandelábereit és szobrait. A 3300 négyzetméter alapterületű épületbe a nagyközönség egy július 31-én megnyílt kiállítás megtekintésével léphet ismét, mintegy hetven év után először. Gulyás Gábor, az Egy zseniális család – Zsolnay című kiállítás kurátora kiemelte: az épület belső részében kialakított egyszerű megoldások, a natúr tégla és a csiszolt beton nagyon szép teret biztosítanak a kiállítások számára. Az év végéig látogatható Zsolnay-tárlaton mintegy háromszáz művészi kerámia és porcelán lesz látható. A kiállítást jórészt a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Párizsi Galéria által gondozott magángyűjtemény anyagából állították össze, külön egységként mutatják be az épületkerámiákat. Utóbbihoz kapcsolódnak az egykori gyárban gondosan vezetett úgynevezett terrakottakönyvek, amelyek közül egyet első ízben láthat a közönség.
„Különleges, számottevő esztétikai értékkel is rendelkező művészi kerámiákat mutatunk be, a kiállítás ugyanakkor egy páratlan magyar család sikertörténetét is felvázolja” – fogalmazott Gulyás Gábor. A modern magyar művészetben, építészetben és iparban egyaránt meghatározó szerepet játszott Zsolnay-család története a XIX. A Zsolnay Vilmos által felvirágoztatott pécsi kerámiagyár világhírűvé vált, az épületkerámiák használata a szecesszió magyar építészetének egyik ékköve lett, számos technológiai újítás – köztük az eozin vagy a pirogránit – is hungarikummá t***e a Zsolnay-porcelánt. Zsolnay Vilmos halálát követően gyermekei vitték tovább a gyárat. A történet nagyon fontos szakasza akkor zárult le, amikor a második világháború után a gyárat államosították és a Finommechanikai Művekhez került. 1995-ben privatizálták újra, azóta több tulajdonosa volt, 2010-ben pedig a gyár területének egy része kulturális negyed lett. A kiállításhoz Mispál Attila rendező vezetésével rövidfilmek készültek, amelyekben színészek segítségével megelevenedik Zsolnay Vilmos, fia, Miklós, lánya, Júlia, valamint annak férje, Sikorski Tádé alakja is
