Liberalizmus Ideje tisztázni a liberalizmus valódi jelentését, ezenkívül a téveszméket megcáfolni! Nyugodtan kijelenthetjük ez volt az ország aranykora.
Liber = felszabadított (nem rabszolga)
Libertas = Szabadság
A magyar liberális gondolkodók a reformkorban: KOSSUTH Lajos, DEÁK Ferenc, és bár a részletek tekintetében sok vitája volt KOSSUTH-al, tevékenysége alapján Széchenyi István is ide sorolható. Jelentős részben nekik köszönhető Magyarország kitörése a feudális állapotokból, az 1848-as szabadságharc, a kiegyezés, és ennek következménye a dua
lista monarchia létrejötte. Az ország szinte hihetetlen fejlődésen ment át fél évszázad alatt. Megszűnt a jobbágyrendszer, kialakult a magyar ipar, kiépült a főváros, a millenniumra nagyjából utolértük a fejlett Európát. A liberalizmus az emberi létet az emberi lények egyenlőségére és méltóságára (azaz szabadságjogaira) építő rend. Rend, és nem káosz, nem szabadosság, nem öntörvényűség. A liberális gondolkodás az egyén, és a család elsődlegességét hangsúlyozza a nagyobb közösséggekkel szemben. A különbözőség erőt ad egy társadalomnak, nem pedig széthúzza, hiszen az egyéni ambíciók, teljesítmények viszik előre az ország szekerét is. A liberális politikai gondolkodás szerint az állam feladata azon feltételek megteremtése, amelyek között az egyének megvalósíthatják céljaikat. Az állam van az emberek szolgálatában, nem az emberek szolgálják az államot (miniszter = szolga). A liberális gondolkodású ember nem tekinti kisebbrendűnek a fogyatékkal élőket. A liberalizmus azt mondja, hogy vallási meggyőződése, vagy sz*****is szokásai miatt nem lehet valakit büntetni, vagy kiközösíteni addig, amíg jogainak gyakorlásával más embereket nem akadályoz jogainak gyakorlásában. A liberalizmus nem bal, vagy jobb oldali eszme, és nem is sorolható egyik politikai oldalhoz sem. Napjainkban a liberalizmus egyik legfontosabb feladatai: a polgárok jogait védeni az állam, és intézményeinek túlhatalmával szemben, biztosítani az élhető környezetet, egyszóval az ember, és természet központú fejlődés oly módon, hogy ezzel ne a következő generációk lehetőségeit éljük fel. A politikai közéletben szembeszállni a túlfűtött érzelmeket, indulatokat gerjesztő populizmussal, rákényszeríteni a többi politikai szereplőt a párbeszédre, és a valódi problémák racionális megoldására.
