Dagály Fürdő

A Dagály fürdő története

Dagály Termálfürdő, Strandfürdő és Uszoda, röviden Dagály fürdő: 1948-ban alapították az épülő Árpád híd északi oldalán a Duna partján álló strandot, amely sokáig Szabadság Strandfürdő néven működött. Mai nevét a köznyelv már régóta használja, a fürdő mellett a Népfürdő utcába csatlakozó Dagály utca után. 2016 szeptemberétől 2018. augusztus 18-ig rekonstrukciós munkálatok miatt zárva tartott.

A fürdő története[szerkesztés]

A fürdő működését az 1944-ben feltárt, 126 méter mélységből 41,5 °C-os vizet a felszínre szállító artézi kút biztosítja, a kút 1993-ban 6200 literes percenkénti hozammal büszkélkedhetett.[1] A kezdeti vízhozam csökkenését más területről átvezetett vízmennyiséggel pótolták. Gyógyfürdőnek csak 1970 óta minősül, ekkor vezették át ugyanis a Dagályig a Széchenyi gyógyfürdőttápláló hévízforrás vizét.[2] A víz gazdag kalcium- és magnézium-hidrogén-karbonátban, tartalmaz ként, klórt és nátriumot is; ízületi és mozgásszervi, reumatikus panaszok kezelésére ajánlják.[3]
A Dagály ma a pesti oldal legnagyobb területű strandfürdője, körülbelül 30-35 000 vendég fogadására alkalmas.[1] Eredeti épületeit Darvas Lajos tervezte, 1948 óta azonban számos változáson ment keresztül a fürdő, ha nem is elsősorban az épületei. 1956-ban épült meg az 50 méteres, fokozatosan mélyülő vizű medence. 1970-ben került sor a már említett átépítésre, amivel a fürdő elnyerte a gyógyfürdő státuszt. A télen sátortetővel fedett 25 méteres medence 1983-ban készült el, majd kis szünet után, 2000-ben az addigi két nagy termálmedencét építették át a kor követelményeinek megfelelő feszített víztükrű, forgatott vizes medencékké - a két nagy helyén négy kisebb medencét kialakítva.[3] Ma többek között élményfürdő, hullámmedence és a régebbi gombamedence is működik. Külön vonzerő a nyári hónapokban a fürdő nagyméretű parkja. Az eredeti kút (mai nevén: Béke-kút) csökkenő vízhozama miatt a Széchenyi gyógyfürdőből átvezetett vízmennyiséget a margitszigeti Magda kút vizével pótolták.

 ...