MNM KK - Iparművészeti Múzeum Könyvtára

A francia nemzeti könyvtár őrzi Voltaire bebalzsamozott szívét egy szív alakú tokban, a relikvia vizsgálatáról szól a BnF posztja:

Gottermayer Nándor az Újságmúzeumban:

Építészettörténet iránt érdeklődőknek: e-kötetek a RÉKE jóvoltából, az utolsó konferencia tanulmányait is beleértve:

Tanulmánykötetek Helyzetkép. A magyar zsidó épített örökség kutatástörténete és újabb kutatási irányok (szerk. Bardoly István – Csejdy Júlia – Győr Attila) ...

A vasárnapi örményországi választások apropót kínálnak arra, hogy a kedvelői számára elbüszkélkedjünk egy ritka örmény témájú kiadvánnyal. Ennek francia címe magyarra fordítva: „Örményország, Perzsia és Mezopotámia leírása”. A szerző Charles Texier (1802–1871) régész, a mű első kötete 1842-ben, a második pedig 1852-ben jelent meg a párizsi Firmin Didot Frères kiadásában. Texier az előszóban leírja, hogy keleti utazásának célja nemcsak a régészeti jelentőségű anyag tanulmányozása volt, hanem a földrajzi környezet, a régi és új épületek, valamint a szokások megismerése és leírása is. Az egyes fejezetek az utazás sorrendjének megfelelően követik egymást. A gazdag illusztrációs anyag nagyobbik része Texier rajzai nyomán készült metszet, amelyet Augustin François Lemaitre (1797–1870) készített, a kromolitográfiák pedig H. Roux jelzést viselnek. Az illusztrációk között vannak veduták, építészeti rajzok – nézeteket, alaprajzot, metszetet és kiemelt díszítményeket, rekonstrukciós rajzokat is beleértve –, sőt még térképek is. A színes táblákon többnyire épületdíszítő elemek láthatók. A kötetek éppen csak nem elefánt fólió méretűek: gerincmagasságuk 55 cm. A mű már könyvtárunk Czakó Elemér szerkesztette 1900-as katalógusában is szerepel. A ritka kiadvány nincs fent a Gallica oldalain, de szerencsére teljes egészében digitalizálva elérhető itt:
https://babel.hathitrust.org/cgi/pt?id=mcg.ark:/13960/t3pw3xh38&seq=9

Kolléganőnk, Baldavári Eszter előadása Undi Mariskáról a Szecesszió Világnapján. Részletek az eredeti posztban:

Múzeumunk programjai a Ráth-villában június 6-án, a Szecesszió Világnapján:

A gyermeknap közeledtével egy humoros illusztrációkkal kísért régi gyerekkönyvet mutatunk be a kedvelőinek. A Párizsban a Plon kiadó által évjelzés nélkül, feltehetően 1894-ben megjelentetett kötet arról tájékoztatja ifjú olvasóit, mit is csináltak az állatok a vízözön 40 napja alatt Noé bárkájában. A szöveget Paul Guigou (1865–1896) írta, a rajzok pedig Auguste Vimar (1851–1916) festő- és grafikusművész fantáziáját dicsérik.
A „L’arche de Noé” című könyv múzeumunkban őrzött példányának maszatos oldalai azt igazolják, hogy a kötetet egy gyerek használta először, aki – a ceruzás beírások alapján – magyar volt. A könyv 1908. március 26-án került az Iparművészeti Múzeum és Iskola könyvtárába. Bizonyára nagyon megrongálódott az eredeti kötése, ezért bordó félvászonkötés készült a számára, azonos tónusú keményítős papírral. A kötésen nincs rajta a könyvtári – koronás, OMIM monogramos – aranyozó bélyegző, tehát valószínűleg már átkötve került a gyűjteménybe.
A könyv az antropomorfizált állatokat a legkülönfélébb élethelyzetben ábrázoló illusztrációk miatt volt különösképpen érdekes az Iparművészeti Iskola grafikai oktatása számára. Az állatok az utazásra bőröndökkel, táskákkal, batyukkal jöttek, hölgyeiknek még legyezőjük is volt. Termetüknek megfelelő nagyságú, habos fehér ágyban alszanak, gazdagon terített asztalnál étkeznek. Az oroszláné a főhatalom, a többi nagymacskaféle alkotja az udvartartást. A víziló a ceremóniamester, a medve hordja a szenet, az elefánt a rendőr, a zsiráf felelős a csillárok működtetéséért, a majmok takarítanak, a disznó mosogat. Bizonyára sokat kérdezték a bibliai történetet hallgató gyerekek, hogy mit csináltak a húsevő állatok a bárkában – ebből a könyvből az is kiderül, hogy a vízözön idejére beérték a készletben található sózott hússal.
A szerző biztosítja olvasóit, hogy az állatok egy cseppet sem unatkoztak a bárkában. Például viziteltek: a látogatáshoz ünnepi ruhát öltöttek – ezért aztán sok munkájuk volt a fodrász és szobalány majmoknak. Különféle játékokkal szórakoztatták egymást: a nyulak például zsákban futottak, a békák békaugrásban ugráltak, a majmok ügyességi játékokat mutattak be. Birkózás is volt: az orrszarvú és az elefánt küzdelmében az orrszarvú nyert. Az antilopok, gazellák, szarvasok a gátfutás sportágában versenyeztek. A struccok balettet mutattak be, majd mindenki táncra perdült; a kisebb termetű állatok a farandole nevű körtáncot járták.
A legnagyobb ünnep az volt, amikor 40 nap után elállt az eső, és amikor a galamb visszatért a bárkába, csőrében az olajággal. Azt is megtudjuk, hogy amikor az állatok először elhagyták a bárkát, annyira nedves volt a föld, hogy nem lehetett rajta járni. Másnap reggel azonban felragyogott a nap, megjelent az égbolton a szivárvány, az állatok pedig térdre borulva csatlakoztak az áldozatot bemutató Noéhoz, hogy megköszönjék a megmenekülésüket.
Az érdeklődők fekete-fehérben digitalizált teljes példányt találnak a Gallica oldalain: https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bd6t5772207x/f2.item

Ínyenceknek: angol nyelvű szimpózium a szecessziós építészet burkolóanyagairól június 1-2-án a PIM dísztermében. Az előadók között lesz Hutvágner Zsófia kolléganőnk is. A részvétel ingyenes, de regisztráció-köteles. Részletek az eredeti posztban.

❗Az Iparművészeti Múzeum 🔷június 1-2-án🔷 nemzetközi szimpóziumot rendez The Cladding of Art Nouveau Buildings címmel a Petőfi Irodalmi Múzeumban! :)
https://magyarmuzeumok.hu/cikk/the-cladding-of-art-nouveau-buildings-nemzetkozi-iparmuveszeti-szimpozium-2026-junius-1-2

nincs nagyon közel a gyermeknap, de azért erősen közeledik, ezért máris érdemes egy gyerekekkel kapcsolatos kiadványt bemutatni a kedvelőinek. Ez a bécsi művészegyesület, a Hagenbund és a lipcsei székhelyű Deutscher Buchgewerbeverein 1902-es „Művészet a gyermek életében” című közös kiállításának kis katalógusa. Kiadója a bécsi Gesellschaft für Graphische Industrie volt, a kiadványt – és kiállítás belsőépítészeti részleteit – Joseph Urban (1872–1933) építész, illusztrátor és designer tervezte.
Könyvtárunk katalóguspéldányát az évtizedek során úgy kötötték újra, hogy a borító sajnos nem maradt meg, így képet csak az előzékről tudunk közzé tenni: a stilizált cserepes virágokon számtalan bimbó sorakozik, ez a motívum nyilván a növekedő gyerekekre utal, a három címerpajzs pedig a művészetre, ezek ugyanis a német nyelvterületen – és annak kisugárzásában – elterjedt művészcímerben található három tarpajzsnak felelnek meg.
Az eredeti – papírkivágást játékfigurákkal kombináló – borító a kiadvány digitalizált változatában tekinthető meg: https://digitale-bibliothek.belvedere.at/viewer/image/1412930473244/1/
Ez volt az 1900-ban alapított Hagenbund harmadik kiállítása, ahol a bemutatott tárgyak egy részét meg is lehetett vásárolni. Meg kell jegyezni, hogy azonos címmel – „Die Kunst im Leben des Kindes” – 1901-ben rendezett kiállítást a Berliner Secession. Ennek tanulságait bizonyára felhasználták a bécsi és lipcsei szervezők.
A katalógusból megtudjuk, hogy a Deutscher Buchgewerbeverein szervező és kiállító volt egyszerre, többek között gyerekszobába és iskolába való faldíszeket is bemutatott. Sorozatunkban már többször előfordultak a bécsi Martin Gerlach kiadványai, így a „Gerlach’s Jugendbücherei” című sorozat kötetei is. Jórészt ebből a sorozatból származnak a Martin Gerlach kiadónak a kiállításon bemutatott gyerekkönyv-illusztrációi is. Wilhelm Pohl császári és királyi udvari játékkereskedő művészek által tervezett játékfigurákat állított ki. Joseph Urban gyerekek számára tervezett játszószobájának és hálószobájának bútorait a bécsi székhelyű Járay Sándor (1845–1916) cége kivitelezte. Régi korok játékai is szerepeltek a kiállításon a neves műgyűjtő, Albert Figdor (1843–1927) kollekciójából. Akit ez a magángyűjtemény érdekel, a bécsi MAK-ba került darabjai közül több mint 1200 itt található: https://sammlung.mak.at/de/album/albert-figdor/
A kiállításról készült enteriőrfotókat is lelkesen ajánljuk az érdeklődőknek: https://jugendstilwien.at/interieur-kategorie/ausstellung-die-kunst-im-leben-des-kindes/