Laponyi Zsolt

🗞️ A Magyar Hang teljes cikke, itt olvasható ⬇️

“Laponyi Zsolt:
Nem mondhatjuk, hogy rend van.
A vendéglátásban háromszor annyit kerestem, mint rendőrként – mondja a Magyar Hangnak adott interjújában Laponyi Zsolt.
A korábban a rendőrség több videójában és plakátján szereplő, ma már leszerelt járőrrel többek között arról beszéltünk, miért távozik sok bajtársa, és hogy mit hozhat az új belügyi vezetés.

Laponyi Zsolt több tanfolyamot is elvégzett, hogy mixer és bártender legyen, ezt követően szerelt fel a rendőrséghez 2022-ben. A hatóságnak szinte az arca volt: szerepelt több, a közösségimédia-platformra készülő videóban, és plakátokon is láthattuk. Egy ilyen posztert „vett kölcsön” a 2025-ös rendőrnapra Rétvári Bence akkori belügyi államtitkár, aki a képre rátette a KDNP.hu vízjelet is. Laponyi ez ellen szót emelt, mivel nem egy párt, hanem a rendőrség számára készült a fotója. Ezt követően a járőrt felmentették a kommunikációs feladatok alól, nem sokkal később fegyelmi eljárás indult ellene, és mennie kellett a seriffprogramból is.

– Most a vendéglátásban dolgozik, vagy visszaszerelőben lévő rendőr?

– Munkanélküli vagyok, hivatalosan is. Felvettem az álláskeresési járadékot is, mert úgy gondoltam, hogy az a pénz jobb helyen van nálam, mint az államnál. Három hónapig kapom, mellette nem vállalhatok munkát, de ez a jelenlegi szellemi és lelkiállapotomnak nem is tesz rosszat.

– Mi volt az, ami a legjobban megviselte a Rétvári-ügy kapcsán?

– Számomra felfoghatatlan volt, hogy a Fidesz–KDNP prominenseinek arcvesztésük elkerülése sokkal fontosabb volt, mint valamennyi egyenruhás becsülete. Ugyanis én mindannyiukat képviselem. Tekintettel arra, hogy a toborzásból és a kommunikációs feladatokból is kivettem a részem az eredeti járőrszolgálatomon felül, ezért aztán a közösségi médiában például a hatóság üzenete sokszor az én arcommal jelent meg. A fő célom ezeknek az elvállalásával az volt, hogy növeljem a magyar rendőrök megbecsülését és az állampolgárok rendőrökbe vetett hitét. Rétvári úr pont ebbe piszkolt bele, felelőtlenségnek tartom a részéről, hogy noha hozzám hasonlóan ő is közszolga, de magasabb polcra helyezte magát. Nekünk a közjót kell szem előtt tartanunk, nem pedig a pozíciót.

– 2022-ben szerelt fel rendőrnek, épp tíz évvel azután, hogy eltörölték a korkedvezményes szolgálati nyugdíjat. Idősebb kollégáitól hallott egyáltalán erről az intézményről?

– Hogyne. Volt kollégám, akinek pár hónap hiányzott csak, hogy megkapja ezt a juttatást. Ő huszonöt évvel korábban úgy esküdött fel Magyarországra és állampolgárainak védelmére, hogy volt egy feltételrendszer, amihez igazodott. Egy feltételrendszer, amit egy tollvonással elvettek tőle. Nem úgy született hát ez a jogszabály, hogy az újonnan felszerelőkkel közölték, hogy ők nem részesülnek ebben, hanem több huszonötéves szolgálatot csúfoltak meg ezzel az egyoldalú intézkedéssel. A magam részéről igazságtalannak tartom az eltörlését, igaz, azt el tudnám képzelni, hogy ne abban a formában térjen vissza, ahogy korábban létezett, ezekre a világban számos megoldás található, ami a munkáltatónak és munkavállalónak is megfelelőbb.

– Ma már a legnagyobb probléma a rendőrségen belül a létszámhiány. Mi az az ok, amely miatt az elhivatott kollégák pályát váltanak, a fiatalok közül pedig egyre kevesebben jelentkeznek?

– A megbecsülés hiánya. Ez úgy jelentkezik, hogy több kapitányságon omladoznak a falak, nincsen vécépapír, kéztörlő, gumikesztyű, fertőtlenítő. Nincsen pénz sok helyen tisztasági festésre, informatikai eszközök beszerzésére. Ami talán ennél is bosszantóbb, hogy még központi akarat sincs arra, hogy egységes beléptetési rendszer legyen a főváros kerületi kapitányságain. Például nekem óbudaiként, ha mondjuk, Rózsadombra vinnék át egy elfogott személyt vagy ott mennék el mosdóba, fel kellene hívnom a parancsnokot, hogy engedjen valahogy be. Ha esetleg nincs bent, akkor meg várakozhatok az utcán, adott esetben úgy, hogy ott van valaki mellettem megbilincselve. Ez kellemetlen és a számunkra előírt arányosság- és szükségesség elvének sem felel meg, mert az ilyen intézkedéseknél pont az lenne a cél, hogy minél gyorsabban bejussak az épületbe és a megbilincselt személlyel szemben alkalmazott kényszerítőeszköz alkalmazását megszüntessem.

– A létszámhiány milyen szinteken jelentkezik az állományon belül, és hogyan próbálja ezt kozmetikázni a rendszer?

– A nagy öregek nekem még azt mesélték, hogy másfél évtizede a kapitányságunk eligazítótermében bent voltak a körzeti megbízottak és a járőrök. Húsz-harminc emberről beszélünk, akiknek sokszor nem is jutott már szék. Volt a kerületben több olyan járőrpáros, akiknek autó sem jutott, így ők aznap gyalogos szolgálatba mentek. Napjainkban, abban a harmadik kerületben, ahol van hegyvidék, lakótelep, családi házas övezet, Duna-part, iparterület és erdős rész, sokszor éjszakai szolgálatra egy darab autó jut két rendőrrel. Néha kettő, néggyel. Nagyon ritka, mikor valamilyen akció keretén belül több autó kerül arra a részre. A nappali szolgálatot is hat-nyolc rendőr adja ki, csakhogy ebbe beletartoztak az átkísérők is, akik a mindennapi járőrszolgálatra alapesetben nem voltak bevethetők. Ők végezték többek között a Szőlő utcai javító-nevelő intézet átkíséréseit, a kórházi őrzéseket és számtalan hasonló feladatot. A fenti számba nappal beletartozó körzeti megbízottak sokszor azzal vannak elfoglalva, hogy megpróbálják utolérni magukat a papírmunkájukkal, így a kifejezetten kerületi munkára sokszor marad egy vagy kettő járőrautó. Harmad- vagy negyedannyian vannak a rendőrök utcán, mint másfél évtizede, miközben a feladatok száma nőtt. Közben pedig a fő szempont a vezetőség részéről az, hogy a statisztikának mindig stimmelnie kell, amit legtöbb esetben látszatintézkedésekkel operálnak ennek érdekében.

– Milyenekkel?

– Félreértés ne essék: jó dolog a polgárőrökkel és a közterület-felügyelőkkel a közös szolgálat, de az már nagyon nincs rendben, hogy ezzel a módszerrel kozmetikázza a rendőrség a saját létszámstatisztikáit is. A másik hasonló, papíron jól mutató húzás, hogy rendőrnek számítják be a határvadászokat. Ez talán még illetlenség is a kollégákkal szemben. Ebbe az üzérkedésbe tartozik bele az is, hogy a rendőri állományba számítják be az iskolaőröket, ezzel pedig hamis képet mutatunk az állampolgároknak és saját állományunknak egyaránt. Trükköznek továbbá a státuszok megszüntetésével is a leszerelési hullámokat követően.

– Ennek mi értelme van?

– Az, hogy százból utána csak ötven pozíció marad, amit negyvenöten töltenek be, de ez már sokkal jobb feltöltöttségi arányt mutat, mindjárt 90 százalékra ugrik fel, míg az eredetivel megmaradna ötven százalék környékén ez a mutató. A bűvészvilág is megsüvegelné ezt a trükköt, csak az vele a baj, hogy a valóságban ez úgy csapódik le, hogy öt rendőr munkáját átlagosan kettő-háromnak kell elvégeznie, ráadásul elavult eszközökkel felszerelve.

– Ön is vett magának saját felszerelést?

– Igen, tárolókat, bakancsokat, taktikai mellényeket, tollat, saját mappákat, irattartókat, nyomtatványokat. Nekem kellett a kocsimba kamerát venni. Zseblámpát is nekem kellett beszereznem, mert a magyar rendőrség rendszeresített zseblámpája, amit a személyi állománynak biztosít, az egy fröccsöntött, góliátelemes műanyag eszköz, ami csak pislákol. Semmi másra nem jó, minthogy a rendőrség be tudja írni a statisztikába, hogy kiadta a járőrnek ezt is, de a testület akkor jár a legjobban, ha ezt a rendőr elhagyja. Akkor ugyanis ki kell fizetnie. Aztán sokat küzdöttem, hogy vegyék észre, az egyenruháink szarok. Nem rosszak, szarok. Bármelyik irányba indulunk el a környező országokba, csak jobbat találunk. Nem lehet mit kezdeni például azzal, hogy rossz helyen van a nadrágjainkon a zseb. Rajtunk van ugye a taktikai öv, és azon ott a fegyver, a gázspray, és ezek miatt nem lehet használni a zsebet, mert pont rossz helyre van varrva. Ha csak öt centivel lejjebb kerülne, már megoldódna ez a kérdés, de ez csak egy a számtalan probléma közül.

– Amikor az arca lett a rendőrségnek, ezen problémák némelyikéről azért már a civilek is hallottak. Okozott-e lelkiismeret-furdalást, hogy ilyen hátországgal áll ki toborozni?

– Sokszor megkaptam, hogy én minden kommunikációs felkérést elvállalok. Ezekre mindig azt válaszoltam, hogy nem, csak ezt nehéz bizonyítani, mert amit nem készítettem el, annak értelemszerűen nincs nyoma. Humoros, edukatív és rendőri transzparenciával kapcsolatos dolgokba nagyon szívesen beleálltam, de amikor érkezett egy kérés, hogy legyek teljes állásban, a járőri szolgálatomat is hátrahagyva az ORFK toborzásának egyik arca és munkatársa, akkor azt mondtam, hogy amíg ez a rendszer így működik, ezt nem szeretném elvállalni. Egy Teve utcai pályaorientációs napon seriffként például nem beszélhettem arról, hogy mennyit keresünk. Ezt nem tartottam korrektnek, és több kolléga is mellém állt akkor, ennek köszönhető, hogy az a kompromisszum született, lehet az anyagiakról szó, de ne teljesen negatívan mutassuk be ezt a kérdést. Ami nagy kihívás volt, mert nekem egyébként rendőrként 318 ezer forint volt a fizetésem.

– Hogyan lehet ennyi pénzből kijönni?

– Másodállással vagy túlórával. Ilyen albérlet- és élelmiszerárak mellett ez a túlélésre elég csak, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy azt a rendőrt javadalmazzák így, akinek olyan traumákkal kell szembesülnie, hogy, mondjuk, arra lép be egy lakásba, hogy egy halott néni arcát eszi a macskája. Úgy kell mindennap felvennünk a jelvényünket, hogy benne van a szolgálatban annak az esélye, hogy napközben valamilyen trauma vagy súlyos sérülés ér minket. Mindezt annyiért, amennyinél többet kap egy élelmiszerboltban az árufeltöltő. Nem becsülöm le ezeket a szakmákat, dolgoztam ilyen munkakörben meg a vendéglátásban is. Utóbbi esetében például háromszor annyi pénzt kerestem, mint rendőrként. Stresszes volt az is, csak nem mindegy, hogy ezt az váltja-e ki, hogy lesz-e elég rum a brazil-estre, vagy olyan helyekre megyek be nap, mint nap, ahonnan más már menekül.

– A rendőrség kommunikációja vagy munka bemutatása óhatatlanul is szemlélteti azt a társadalmat, ahol élünk. Volt-e rá példa, hogy ennek felsőbb utasításra valahogy megpróbálták élét venni?

– Az konkrétan meg lett nekünk tiltva, hogy a bolti élelmiszerlopásokról bármilyen videó készüljön. Azért, hogy ne higgyék az emberek, hogy sok a tolvaj, mert annak az lesz a politikai üzenete, hogy sok a nélkülöző is.

– Mi történik, amikor egy rendszerhiba miatt hibázik a rendőr?

– A rendőrség ilyesmiről nem kommunikál – sajnos. Az elmúlt év rendőrsége kicsit olyan, mint a Fidesz–KDNP volt az elmúlt tizenhat évben. Hát ők sem hibáztak soha, nem igaz? Soha nem csináltak semmit rosszul, ha valamiről kiderült, hogy nem működik megfelelően, akkor mindig más volt a hibás. A rendőrség ugyanígy működik, ha valami mégis hibás, akkor hoznak egy utasítást, hogy ez nem is létező felvetés. Mondok egy példát: egy rendőri jelentés leírására húsz perce van egy rendőrnek. Ha nem készül el vele, senki nem szól hozzá jobb esetben, de ha meg akarják leckéztetni, máris felhozható ez a közrendőr kárára, mint utasítás be nem tartása. Ilyen és ehhez hasonló gumiszabályokkal lehet sakkban tartani a végrehajtó állományt. Ha pedig a rendőr jelzi ezzel kapcsolatos nemtetszését, további retorzió érheti. Mindezt úgy, hogy a Windows és a Robotzsaru rendszere néha 53 perc alatt tölt be. Úgy gondolom, nem képes rendet tartani egy olyan rendszer, amely ilyen alapproblémákkal küzd, szerintem ezért aztán nem is mondhatjuk, hogy Magyarországon rend lenne.

– Harmadik kerületi rendőrként megfordult a Szőlő utcában is.

– Igen, de nem ott láttam a gyermekvédelem legnagyobb problémáját – mert nem láttam be az intézmény falai közé. Jellemzően fix, szolgálati nyugdíj híján idősebb rendőrök voltak azok, akik vállalták a javítóintézethez kapcsolódó átkísérő feladatokat. De volt egy alkalom, mely mélyen megérintett: kórházba vittem egy fiatalkorú személyt, és akkor kiderült számomra, hogy mennyire nem veszik őket emberszámba. Túlzott fegyelmezés, szinte csicskáztatás zajlott ebben az intézetben. Másfél órát vigyázzban kellett állniuk étkezés előtt, ami szerintem semmiképpen nem megfelelő reintegrációs eszköz. Sok jó lelkű, de szerencsétlen helyzetű fiatal él ott, és kifejezetten gusztustalannak tartottam, amikor kormányzati támadás indult ellenük a kampány alatt. Védtelen embereket bélyegeztek meg, hogy ők rablók, gyilkosok lennének – úgy, hogy ügyeik még le sincsenek zárva.

– Ilyen helyzetleírás után hogy fogadjuk, hogy a leendő belügyér előre közölte, hogy ő nem akar rendőrminiszter lenni?

– Örülök Pósfai úr kinevezésének, és tudom, hogy sokan vannak így ezzel, mert volt egy félelem az állomány soraiban, hogy megint egy arany váll-lapos, volt belügyes jön. Ők az elmúlt rendszerek által formált személyek, az ő gondolkodásuk pedig öröklődne tovább, ami nem lenne jó. A csapatsportok világából hozott példával élve: a vezető edzők nem biztos, hogy a legjobb játékosok vagy erőnléti edzők voltak korábban, hanem jó menedzserek, akik jó szakértőkkel vették magukat körbe. Ha csak ezt teljesíti Pósfai Gábor, akkor olyan változások indulhatnak, amit az állomány meg fog süvegelni. Ha végre meghallgatják a kisrendőröket, és nem azzal foglalkoznak a felsőbb szinteken, hogy azt vizsgálják ki, hogy ki tárt fel hibákat erről akár a sajtónak, hanem azt nézik, hogy a felmerülő problémákat hogyan oldjuk meg, akkor ez egy jó rendszer lehet.

– Lenne-e ilyen problémaközvetítő a jövőben?

– Igen, egyfajta kapunyitóként szeretném a rendőrség renoméját növelni. A legnagyobb álmom az lenne, hogy a Belügyminisztériumnál kerüljek egy olyan munkacsoportba, amelyik folyamatosan monitorozza és felméri a rendőri állomány igényeit. Segítve ezzel őket és az állampolgárokat is, hiszen nekik sem mindegy, hogy kik és milyen eszközökkel intézkednek velük szemben, vagy épp segítenek nekik. Hogy ez igazán átlátható és bemutatható legyen, én szívesen adnám a Belügyminisztériumnak az arcom egy olyan közvetítő csatornához, amely ezt a folyamatot levezényli és bemutatja. Leülnék az ország bármely pontján a rendőrség dolgozóival és meghallgatnám, hogy mi a probléma, és hogy arra szerintük mi lenne a megoldás. Ebben azért lenne fontos kommunikálni, mert ha adott esetben születik egy rossz döntés a rendőri vezérkarban, akkor az erre adott rossz állampolgári reakciókkal először a közrendőr fog találkozni. Talán ez lenne az a feladat, amiben összpontosulna a kommunikációs, rendszert fejlesztő és egyben közterületi egyenruhás vonal is az életemben.

– A Cobra 11 látványos akciói inspirálták annak idején a felszerelésre. Ön szerint a mostani és a reménybeli, jövőbeni rendőrséget melyik film jellemezi a legjobban?

– Az elmúlt 16 évet talán a Pofa be! című vígjáték írja le. Van benne egy jelenet, amikor az egyik szereplő ellop egy rendőrautót, majd mikor a társa azt mondja neki, hogy ezzel túl feltűnő lenne menekülni, és szerezzen egy másik járművet, akkor lop még egy rendőrautót. Ilyen volt a rendőrség is a múltban: nem tud mit kezdeni az egyik problémával, létrehoz hát egy másikat. Ha pedig ezt szóvá teszi a rendőr, akkor megkapja, hogy pofa be! A jövőt pedig nagyon remélem, hogy a Star Wars – Az ébredő erő című mozi alcíme fogja majd leírni. Tudom, hogy rengeteg jó rendőr van ebben a rossz szabályok és betarthatatlan követelmények által behatárolt rendszerben, akik 120 százalékkal fognak dolgozni, ha ezektől a bürokratikus béklyóktól megszabadulnak. Ha meg kapnak majd fénykardot is, az már csak plusz lesz.”

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/21. számában jelent meg május 22-én.

📰 Interjút készítette: Tompos Ádám
📸 Fotót készítette: Végh László

Tisztelt Rétvári Bence Úr!

Laponyi Zsolt egykori rendőr őrmester vagyok, Önnek köszönhetően jelenleg álláskereső, magyarul munkanélküli.

2025. április 24-én Ön a Rendőrség Napja alkalmából jó ötletnek tartotta egybemosni saját politikai pártját, a FIDESZ-KDNP-t és az állampolgárok szolgálatára és védelmére felesküdött rendőrség szervezetét.

Én ezt mind a magam, mind a rendőrség pártpolitikai befolyástól mentessége, illetve ennek látszata megőrzése érdekében - álláspontom szerint udvariasan és a kellő tiszteletet megadva - kifogásoltam.

Most nyílt levélben vagyok kénytelen Önhöz fordulni, miután a figyelemfelhívó posztomat követően le is tiltott.

E közérdekből megfogalmazott és közzétett facebook-posztom folyományaként sheriff beosztásomtól megfosztottak, oktatási lehetőségeimtől eltiltottak és nem csupán a rendőrség arca szűntem meg lenni, de fegyelmi eljárást is indítottak ellenem. Szisztematikusan lettem ellehetetlenítve, míg nem maradt más lehetőségem, mint a leszerelés.

Az Ön posztja indította el azt az okfolyamatot, aminek köszönhetően a szakmámat, amire én hivatásomként tekintek, és amit a mai napig teljes szívemből szeretek, nem gyakorolhatom, Magyarország népét és a hazámat nem szolgálhatom, nem védhetem. Az Ön közreműködésének köszönhetően ma e szolgálat helyett jelenleg állást keresek és munkanélküli vagyok.

Ennek ellenére az arcom, képmásom jogellenes felhasználásáért Ön a mai napig nem kért bocsánatot.

A fenti - nekem igen nagy károkat okozó - jogsértő magatartásáért jogi képviselőimmel, Dr. Sziklai Tamás és Dr. Tran Dániel ügyvédekkel történt egyeztetést követően ezúton 1.000.000,-Ft sérelemdíjat, továbbá egy, a jogsértéssel azonos fórumon történő bocsánatkérést követelek Öntől.

A sérelemdíjat a Peter Cerny Alapítványi Mentőszolgálat folyószámlájára kérem megfizetni, amely hiánypótló módon egyedül végez újszülöttmentést, neonatológiai rohamszolgálatot Budapest 250 km-es körzetében.

Abban az esetben, amennyiben az államtitkári végkielégítése egészét az Alapítvány részére ajánlja fel, úgy a bocsánatkérésre vonatkozó igényemtől eltekintek.

Kérem vegyen példát a leköszönő kormány minisztereiről, csak végkielégítését ne a határon túlra, hanem a határon belül élő gyermekek részére létfontosságú munkát végző szervezetnek utalja!

A Peter Cerny Alapítványi Mentőszolgálat számlavezető bankja az UniCredit Bank, bankszámlaszáma: 10900028-00000014-34030012.

(Itt jegyezném meg, hogy az Alapítvánnyal nem egyeztettem a felajánlásról, de az itt végzett áldozatos munkát ismerve nincs kétségem afelől, hogy a személyes sérelemdíjam a legjobb helyre fog kerülni.)

Tisztelt Rétvári Bence Úr!

Amennyiben a fenti elvárásaimnak eleget tesz, úgy az ügyet a magam részéről lezártnak tekintem.

Erőt-egészséget,
Laponyi Zsolt
egykori rendőr őrmester

„Folyamatosan hazudnak, statisztikákkal varázsolnak”

Laponyi Zsolt leszerelt rendőr őrmester

“A rendőrség arca volt, aztán egy Facebook-poszt miatt előbb elgáncsolták a karrierjét, majd megvárták, amíg ő dönt a távozásról. Laponyi Zsolt szerint az utcán dolgozó rendőrök hétköznapjaiban is jelen van a politikai nyomásgyakorlás, a legtöbb energiát pedig a hazug statisztikák előállítása viszi el.”

Magyar Narancs: Mikor szerelt le pontosan?

Laponyi Zsolt: 2026. március 9-én 23 óra 12 perckor, ha már pontosan kérte. Ekkor adtuk be ügyvédemmel, Sziklai Tamással és Tran Dániellel a lemondási nyilatkozatot, ami az esetemben azonnali hatályú. A tudomásszerzéstől számított egy napon belül le kellett volna azt zárni, de a kapitányságvezető először elutasította, pedig nem tehette volna jogszabály szerint. Végül másfél nap csúszással látták be, el kell, hogy engedjenek. A jogviszonyom megszűnését követően a kapitányságvezető megállapított egy 949 ezer forintos megfizetési kötelezettséget, mert az általa meghatározott felmondási időt nem töltöttem le. De a HSZT 85. paragrafusa alapján mondtam le, ami alapján az a hivatásos személy, akit a jogaiban, emberi méltóságában elöljárója által olyan mértékű sérelem éri, hogy tőle a továbbiakban a szolgálat ellátása nem várható el, akkor a hivatásos állomány tagja azonnali hatállyal lemondhat. Ehhez indoklás kell, mi hét oldalt írtunk az ügyvédeim segítségével, de nekik ez nem volt elég.

MN: A rendőrség egyik arca volt. Ez plusz motiváció lehetett ahhoz, hogy bosszút álljanak önön?

LZS: Az, hogy engem ennyire a kirakatba tettek, súlyt adott a kiállásomnak. Amikor Rétvári Bence államtitkár posztja után nyílt levelet írtam azért, hogy az arcképemet ne használják politikai propagandához, akkor nemcsak Laponyi Zsoltként szóltam, hanem az egyenruha becsületét is képviselni kívántam. Ezért is tartottam fontosnak, hogy felszólaljak.

MN: Ezek után mi történt?

LZS: Kitettem egy szerintem kifejezetten diplomatikus posztot, amelyben kikértem magamnak, hogy az arcképemet használják a politikai oldalak. Érdemes megjegyezni, hogy a Tisza Párt is felhasználta később, és arra a szolgálati út betartásával reagáltam elutasítóan. Mikor megírtam ezt a Rétvárinak szóló bejegyzést, 20 percen belül rám írt a BRFK kommunikációs vezetője, hogy el kéne távolítani azt. Mondtam, hogy én így tudok csak tükörbe nézni, főleg, mivel az ORFK kommunikációjáról és Rétvári Bence oldaláról is lepattantam, és semmilyen fórumon nem jelezhettem a problémámat. Másnap reggel egy intézkedéstaktikai tréning szünetében néztem a telefont, és láttam, hogy kerestek a BRFK-tól. Kiderült, azért akartak szólni, mert már kiemeltek a Rendőr lettem programból (ez egy online elérhető, a rendőrséget népszerűsítő sorozat a YouTube-on, amelynek Laponyi Zsolt fontos szereplője volt – F. Á.), annak ellenére, hogy már felvették és nagy részt meg is vágták velem forgatott második részt. Utólag kivágták azokat a részeket, amelyekben felismerhető vagyok. Ezek után felmentettek a kommunikációs és toborzási feladataim alól is, miközben én csináltam a legnézettebb videókat a rendőrség számára a közösségi médiára. A harmadik telefon a közrendvédelmi főosztály egyik parancsnokától jött, hogy a seriff programról szóló előadásomat sem kell már megtartanom az utcán szerzett tapasztalataimról. Gondolom, a tábornok urak nem szerették volna nézni az arcomat. Egy másik kollégámat tették oda 48 órával az előadás előtt, de a prezentációban még benne maradt a fényképem is. Ez csak szakmailag volt méltatlan, emberileg meg viszont az, hogy bár korábban rábólintottak arra, hogy mutassam be egy óvodában a rendőrségi munkát mint hétköznapi hős, végül letiltottak arról is. Amikor megkérdeztem, mi az indok ezekre, annyit válaszoltak mindenhonnan, „gondolom, tudod, miért”. Ezután indították el az eljárást velem szemben, ekkor ajánlották fel a segítségüket jogi képviselőim, amit el is fogadtam. Sejtettem, ez a fegyelmi tárgyalás előre megírt forgatókönyv szerint fog lezajlani. Amikor eltüntettek a seriff programból, trükkösen tették. Ha csak engem tüntetnek volna el, azonnal megette volna őket a sajtó, ezért hoztak egy szabályt, amely szerint seriff csak az lehet, aki legalább öt éve állományban van. Nekem ez volt a negyedik évem. A fő probléma az, hogy így járulékos vesztesei is lettek ennek a bosszúnak, akiktől ezúton is elnézést kérek: négy vagy öt seriffet helyeztek át velem együtt, ezzel veszélyeztetve a budapesti seriffek működését.

MN: Megdöbbentette, hogy ilyen retorzió érte a kiállása miatt?

LZS: Azt sejtettem, hogy lesz visszhangja, hiszen én is ebben a rendszerben élek, ez pedig nem szereti az önálló véleményt és a kibeszélést, ráadásul szem előtt voltam. Azt nem gondoltam, hogy ekkora lesz az utórengés: azt hittem, kapok egy ejnye-bejnyet, vagy szólnak, hogy fogjam már be a számat. De hogy ilyen szintű lejáratókampány indul ellenem, az fel sem merült bennem. Amikor a fegyelmi eljárás lezárásakor, a tábornoki elbeszélgetés végén bármelyik büntetésre kérdeztem rá, az volt a válasz, hogy „ezek véletlen egybeesések”. A fegyelmi eljárás keretein belül kaptam egy hivatalos szankciót, de kaptam mellé grátiszba még ötöt, ami persze mind „véletlen egybeesés” volt.

MN: Mikor jött rá, hogy ebben a rendszerben már nem lesz rendőr?

LZS: Visszakerültem a III. kerületbe, ahol úgy fogadott az osztályvezetőm, hogy „Zsolti, még nem kaptam meg hozzád a használati utasítást”. Azt hittem, vicc, de mint kiderült, nem az volt. Előbb kaptam egy feljegyzést, hogy töröljem minden rendőrséggel kapcsolatos tartalmamat a közösségi médiáról, elsőként a Rétvárinak címzett nyílt levelemet. Ez megtörtént. Később már úgy hívott fel az osztályvezető, hogy „Zsolti, rád jár a rúd”. Nem értettem, miért, de kiderült, hogy egy Instagramra feltöltött kép miatt: azon egy kutyával szelfizek, amelyet meg mentettünk egy égő házból. Ezen semmi nem látszik a rendőri munkámból, nincs rajtam állományjelző, rendfokozat, semmi nem látszik azon túl, hogy a nadrágom varrásából lehet sejteni, hogy az egy rendőrségi nadrág is lehet. Mint kiderült, a főkapitány leüzente, vegyék fel velem a kapcsolatot, mert a rendőr nem tehet közzé olyan tartalmat, ami a rendőri mivoltjára utalhat. Ennek alapvetően az oka az, hogy megóvja a rendőrség renoméját, de az is, hogy ne legyen egy rendőr könnyen beazonosítható. Úgy érezték, ez a kép nem fér bele – miközben más kollégák jelvénnyel meg fegyverrel szoktak pózolni, és azt a közösségi médiára feltölteni. A kerületi kapitány végül úgy döntött, mégsem indít fegyelmit, majd ugyanazon a napon kiplakátolták a kerületi kapitányságot azzal, hogy mindenkinek tilos képet készíteni, valamint a közös csoportban megüzenték, hogy ilyen tartalmat tilos feltölteni. Volt egy sapkaviseléssel kapcsolatos konfliktusom is, amikor egy közlekedési akció keretei közt az volt a problémájuk, hogy nem megfelelően kérvényeztem egy fejemen lévő megsérült, műtétre váró anyajegy miatt azt, hogy mentesüljek munka közben a rendőrségi sapka viselése alól.

Valószínűleg itt az is probléma volt, hogy a szolgálat elején meghatározták, adjunk két bírságot az első órában, egyet telefonra, egyet biztonsági övre, mert kellettek a statisztikához. Volt két bírságunk, de az egyik biztosítás hiánya, a másik pedig az orvosi alkalmassági lejárata miatt, tehát nem a meghatározott tételek. A parancsnok közölte, neki ilyen emberekre nincs szüksége, úgyhogy menjünk vissza a III. kerületbe, és írjunk jelentést a történtekről. Én ekkor leírtam az elejétől, tehát hogy mi volt az előzetes kérés. Ekkor már az volt baj, hogy ilyet nem szabad leírni, hogy az osztályvezető bírságokra utasít. Mondtam, szerintem olyan méltányolható kérés elutasítás is sérelmezhető, hogy a sérült fejbőröm ellenére rajtam a sapka viselését is számonkérik.

MN: Gyakori, hogy kiadják, milyen bírságokkal kell begyűjteni?

LZS: A statisztikai szemlélet sajnos nagyon erős a magyar rendőrségnél: a közös falon ott vannak a mindenki által látható ábrák, ahol a rendőröket pirossal, sárgával és zölddel skálázzák. A piros a rossz, a zöld a jó, a sárga pedig a kettő közti. Ott van, hogy ki hány bírságot szabott ki, szabálysértési feljelentések, előállítások, elfogások. A figyelmeztetés nincs ott, mert bár az is teljes értékű szankció, de nem jár pénzbehajtással. De nincs ott a biztonsági intézkedés sem, például egy sérült személy mentővel való elszállításának a biztosítása, holott több órát vehet igénybe. Néha kimondva, néha kimondatlanul vagyunk arra presszionálva, hogy a „jó bírságokat” szedjük be: azaz, ha telefonos akció van, akkor amiatt kell, ha biztonsági öveket kell nézni, akkor amiatt. Az a fontos, hogy a bírság beszámolható legyen az akcióba, tehát leadhatsz tíz másikat is, az nem lesz elég, és megkérdezik, mondjuk, miért nem adtál le egy biztonsági öves bírságot, ha aznap ilyen akció volt.

MN: Tehát ha nincs biztonsági öves akció, akkor a rendőrt az már nem érdekli?

LZS: Sokszor akkor érdekli őket kevésbé, amikor akció van! Látni kell azt is, hogy ha három hónapon keresztül ad le valaki akciónként tíz bírságot, akkor felteszi valaki a kérdést, miért nem megy 12. Ha utána az megy, akkor már 14 lesz az elvárás. Minden forintot kisajtolnak. Utána az állampolgár teljesen jogosan látja pénzbehajtó cégnek a rendőrséget. Nem így kéne működni: akció közben a rendőr páros árgus szemekkel nézi, ki nincs bekötve az autójában, miközben a mamától ellopott táskával futó bűnelkövetőt észre sem veszi, vagy a telefont nyomkodó sofőrt meg sem állítja. Ez szembemegy a rendőri törvénnyel is, hiszen intézkedési kötelezettség áll fenn szabálysértés vagy bűncselekmény észlelésekor. Most meg, ha látom, hogy valaki telefonozik, de más akció van, bele sem érdemes menni, mert elviszi az időt: jobb esetben csak 15 percet, de mondjuk, ha kiderül, hogy nincs jogosítványa, elő kell állítani, már össze is jött egy hosszú procedúra, ami után ott lesz egy vaskos nulla melletted aznapra. Tehát nem is szabad kockáztatni, ami nagyon káros felfogás szerintem. Ha valami meg tudja ölni a rendőrségi hivatást, az ez a statisztikaközpontú rendszer. A vezetőség kördiagramokon elemzi a kerületeket, és ha valahol nem voltak megfelelőek az arányok, azokat elővették. Amikor én figyelmeztetéseket osztottam ki, kiderült, hogy annyira szétnyitottam a diagram arányait, hogy az osztályvezetőmnek kellett magyarázkodnia miatta, mert máshogy nézett ki, mint a többi kerületé. Az volt a probléma, hogy ha ennyi figyelmeztetés van, abból miért nincs helyszíni bírság is. Ezért is mondta azt, hogy inkább ne rögzítsem a figyelmeztetéseket a rendszerben, ami megint csak nem szakszerű és jogszerű.

MN: Ez az alulfinanszírozottság miatt van, vagy a szemlélettel rossz?

LZS: Szerintem a szemlélettel van baj, mert ha az alulfinanszírozottság miatt lenne, akkor viszont nem látom, hova megy el a pénz. Alapvető higiéniai gondokkal küzd minden kapitányság, jóérzésű ember a vécére sem akar ráülni. A rendőrautók állapota is elképesztő. Az hagyján, hogy motorikusan milyen, mert ezek kopó alkatrészek, de a III. kerület autói közül több is hónapokig hibás vagy nem működő kék villogóval közlekedett! Amikor egy égő lakókocsihoz vonultam ki, amelyben nem mellesleg ember is volt, és a kereszteződésben lekapcsolt felettem a sziréna és a fény, az nemcsak kellemetlen volt, de veszélyeztetett minket és másokat is. Amikor jeleztem bent, hogy az autóm életveszélyes, mert nem tudok vele szirénával vonulni, az volt a válasz, hogy akkor ne vonuljak azzal. Egyszer Budakalász felé a 70-es övezetben igazoltattam, és arra lettem figyelmes, hogy a mögöttünk álló autó villogója leállt, újra sem tudtuk indítani. Csak remélni tudtuk, hogy észreveszik az arra haladók, hogy az egy álló autó, és nem durrannak belénk. Erre az volt a válasz, hogy akkor állítsunk meg autókat zseblámpával, az út szélén állva.

MN: Az ügyvédeivel együtt tett egy felszólalást, hogy jelentkezzenek azok a rendőrök, akik politikai nyomást tapasztalnak. Ennyire mindennapos ez?

LZS: Az utcára már nem mindig kimondva érkezik, de szerintem igen. A Teve utca tizennegyedik emeletén vagy a megyei főkapitányságokon szerintem viszonylag nyíltan beszélnek erről.

MN: Mi nyilvánul meg az utca szintjén?

LZS: Az utolsó utcai kijelentkezésem a Lajos utcában történt. Kilenc kormánypárti plakát volt ott, a jelölt mellett a szokásos szöveg háborúról, Zelenszkijről meg Magyar Péterről. Az első napon valakik leszagatták és összefirkálták. Másnapra újakat raktak ki, de megint leszaggatták és összefirkálták. Sok mindenre nincs pénz, de ezek után itt túlórából rendeltek be kollégákat, beültették őket egy civil autóba, és az volt a feladatuk, hogy az éjszaka közepén figyeljék a plakátokat, és ha valaki megrongálja azokat, intézkedjenek. Ez idő alatt az egész III. kerület maradékára összesen egyetlen járőrpáros jutott, hiszen a másik azt nézte, megrongálja-e valaki a fideszes plakátokat vagy sem. Erre konkrétan parancs érkezett, hogy azt a kilenc plakátot kellett figyelni. Először csak óránként kellett odamenni, majd küldtek oda a járőröket. Amikor megrongálták a plakátot, bűnügyi szemle volt, ujjlenyomatot és anyagmaradványt kerestek. Egy héttel korábban engem konkrét betöréskísérlet miatt küldtek ki egy helyszínre, és ott csak annyit kértek, hogy fotózzam le az ajtót meg a zárat, ami szét volt fúrva, feszegetve. Oda nem ment ki a bűnügyi szemle, ellentétben a megrongált plakátokkal.

MN: Ilyenkor nincsenek olyan hangok, hogy önök nem erre esküdtek fel?

LZS: Hallottam a reakciókat, finoman szólva sem örült senki ennek a feladatnak. A mai rendőrség életében éppen az emberhiány miatti leterheltség a legnagyobb baj ugyanis. A nyomozóknak annyi aktájuk van, amennyit nem lehet reálisan feldolgozni, nem is véletlen, hogy sok ügyet bizonyíték hiányában felfüggesztenek. Nincs idő, és ez a legegyszerűbb. Sokszor nem is a megoldást keresik, hanem azt, hogy minél hamarabb le lehessen zárni: egy nap három-négy öt ügyet kell elvileg végigvinni, ami embertelenül sok.

MN: A kormány politikai célú drog­háborúja ront a helyzeten?

LZS: Egy normális jogállamban nem szabad előfordulnia olyannak, mint itt a DELTA Program. Piszlicsáré bemondásra vonul ki százfős egység egy helyre úgy, hogy például Szegedről és további vidéki területről kell hívni rendőri egységeket, mert nincs Budapesten elég. Gazdaságilag is megkérdőjelezhető, hiszen a drog- és vízle­teszt személyenként több százezres tétel. Nem is beszélve a bevetett rendőri erő órabéréről és az utómunká­t végzők béréről, idejéről. Mindezt „pár grammos” fogyasztók elfogásáért. Mindig volt Budapesten kábítószer, nem lehet teljesen megakadályozni, és egy szórakozóhely akkor sem tudná kiszűrni, hogy valaki drogot vigyen be, ha nem biztonsági őrök, hanem rendőrök állnának a bejáratnál. A rendőrök sem élvezik ezt természetesen: amióta van ez a program, azóta mintha inkább elnéznének felette a rendőrök, vagy megvárják, amíg a delikvens bedobja a cuccot a csatornába. Senkinek sem az az álma, hogy fél gramm fűért vigyen be embereket, hiszen ez rengeteg idő és hatalmas munka egy közterületi járőr számára is. Nyilván „le lett szólva”, ez a program maga a politikai nyomásgyakorlás: olyan statisztikai számot akarnak látni fent, ami tetszik nekik. Csakhogy ezek nem valósak, éppúgy, mint az illegális migrációval kapcsolatos számok. Azok is hamisak: ott is az a szokás, hogy visszaviszik az illegális migránst a határ másik felére, aki pár órával később megint próbál átszökni. Ha ötször fogják meg ugyanazt a személyt, azt öt embernek számolják be. Szép vágóképeket lehet készíteni a határról, én beszélgettem olyan kollégákkal a határról, akik elmondták, az ország megvédése olyan jól sikerült a valóságban, hogy volt, amikor naponta 1500-an jöttek be illegálisan Magyarország területére. Róluk senki nem tud semmit, ők csak feldobták a létrát, átmásztak.

MN: A statisztikák hamisításakor hol csúsznak el a dolgok?

LZS: A legalsó szinten. Jóval ártalmatlanabb ügy a migrációnál, de ugyan ez volt a digitális Állampolgárság alkalmazás bevezetése idején is. Egy időben azért, hogy a DÁP-alkalmazás funkcióinak hasznosságát igazolni tudja a kormány, ki volt adva a rendőröknek, hogy lehetőleg DÁP-os igazoltatást foganatosítsanak. Bár a törvények szerint bárki bármivel igazolhatja magát, itt az volt az elvárás, hogy ha van DÁP-alkalmazása, azzal igazolja magát. Emiatt a rendőrautókból szóltak ki az embereknek, van-e DÁP-juk, és ha igent mondtak, akkor igazoltatták őket. Erről nap végén beszámolási kötelezettsége volt a rendőröknek. Az első napon azt láttam, hogy a rendőrök egymást igazoltatták DÁP-pal, hogy azt is be lehessen számolni a statisztikába.

MN: Korábban azt mondta, nem hiszi, hogy visszatér az állományba mostanában. De minek kellene megváltoznia a rendőrségnél?

LZS: Ahhoz, hogy a rendőrségi gondolkodás megváltozzon, öt-tíz év kell. Szerintem kívülről most kicsit többet tudok segíteni a rendőrségnek. A végrehajtó állomány helyzetét látom. A minimum az lenne, hogy rendezzék a rendőri fizetést: budapesti rendőrként 318 ezer forint alapfizetésből gazdálkodtam a hónapban, ez a mai albérletárak mellett semmi. Igénybe vettem lakhatási támogatást, ez egy körülbelül 12 négyzetméteres szoba volt két ággyal, itt két felnőtt rendőr alhatott. Egy ilyen helyre nem lehet felvinni egy barátnőt vagy egy havert. Van még egy zuhanyzó. Az összeg tök jó, mert ez 26 ezer forint, aminek a felét fizeti a rendőrség. De ez nem megoldás. Budapesten még a BKK-bérletet sem támogatja a rendőrség. E mellé a fizetés mellé rengeteg szociális támogatás kellene, ami mellett egy elfogadható életpályamodell alakulhatna ki. A legnagyobb baj ugyanis az életpályamodell teljes hiánya. A vezető beosztásokban normálisabb fizetések vannak, de inkább azokat a rendőröket kellene megfogni, akik fiatalon érkeznek. Ehelyett az 50 százalékos hiányt úgy pótolják, hogy megszüntetik a beosztások felét, meg iskolaőrökből és határvadászokból töltenek fel statisztikát. De be kell látni, ők nem lesznek kint az utcán, ha segítségre van szükség. Folyamatosan hazudnak, statisztikákkal varázsolnak, ez pedig így nem mehet tovább. Ameddig az igazságszolgáltatásban nincs igazság, mit várjunk el a végrehajtó állománytól?

MN: Bizonyára sok barátja van még az állományban. Mit lát, tényleg árulónak tartják Szabó Bencét?

LZS: Készítettem erről egy videót is, de aztán inkább töröltem, mert nem illett hozzám a stílus. Korábban én megvédtem Pintér Sándort szakmailag, de ezután üzenem neki, hogy van még pár napja lemondani a tisztségéről, és nyugodtan bocsánatot kérhet Szabó Bence századostól is. Úgyis lenyilatkozta már, hogy nyugdíjba menne, jó egészséget kívánok neki, de megtehet még egy utolsó gesztust a magyar rendőrök részére azzal, hogy beadja idő előtt a lemondását. Szabó Bence felesküdt, és a rendőri munka egyik legnemesebb részét végezte, ezt nem hagyták neki, mert politikai befolyás alatt álló nyomozásba kényszerítették volna bele. Ő ez ellen állt ki. Ha Szabó Bence áruló, akkor nagyon szívesen és büszkén vállalom én is ezt a minősítést, mert ugyanezt csináltam volna, és szerintem az állományban lévő kollégák nagy része is egyetért a döntésével. Ő letette a hivatásosok esküjét, és komolyan gondolta a lelkiismeretre vonatkozó részt. Aki ezt az esküt őszintén letette, az nem tarthatja ezt árulásnak. Az árulás az, amit a magyar rendőrség vezetése és a Belügyminisztérium tesz: felteszik a kezüket, és azt az embert, aki kiáll a magyar rendőrség maradék megbecsülése mellett, ostorozzák. Valahonnan testközelből ismerős ez a történet nekem is.

Fekő Ádám - interjú
Csabai Máté - fotó
Magyar Narancs - kiadó

Időpont:
2026. április .09.