Jobbik Ferencvárosi Ifjúsági Tagozat

A Jobbik IT sok szeretettel vár mindenkit közös megemlékezésére az 1956-os forradalom mártírjairól!
A megemlékezésen koszorút és mécses kerül elhelyezésre a forradalom utáni tisztogatások legfiatalabb áldozatának, Mansfeld Péternek szobrához.

Helyszín: Mansfeld Péter park, II. kerület
Időpont: 2021.10.23. 10:45 (gyülekező időpontja)

Mi is ott leszünk! Várunk mindenkit szeretettel!

Hol van Kocsis Máté a kerület egyik országgyűlési képviselője, amikor a kerületünket sarkallatosan érintő törvényjavaslatot tárgyal éppen az Országgyűlés? Sehol! Hogyan képvisel így minket?

Soha többé kommunizmust!

🇭🇺

KIHÍVÁS - Kitaláltam egy játékot. Minden hónap elején elteszek egy bizonyos összeget "ajándékba". Hogy mikor kinek ajándékozom, azt ekkor még nem tudom, de ha a hónap során az utcán virágot áruló, hajlott hátú idős hölgyet látok, akkor ebből a pénzből veszek tőle virágot, a kért összegen felüli ráhagyással. Másnak, aki nem árul semmit, csak kér, annak is ebből a pénzből adok.

A játékhoz az is hozzátartozik, hogy nemcsak úgy, lesütött szemmel, essünk túl rajta alapon csinálom ezt, hanem váltok is néhány mondatot, igyekszem néhány kedves szót is ajándékozni, hiszen a mai, rohanó világban abból is elképesztően nagy hiány van.

És hogy mi vitt rá arra, hogy megosszam a játékszabályokat? Épp egy ilyen beszélgetés.

Legutóbb egy virágárus nénihez léptem oda, aki az ár iránti érdeklődésemre elmondta, hogy 200 forintba kerül a virág a hölgyeknek, 300 forintba az uraknak, vagyis ennyibe kerülne, ha jönnének. Mert bizony nem sok vevője akad.

Elképesztően megsajnáltam, hiszen a virágait maga nevelgette, gondosan, szálanként csomagolta. Majd aprópénzért árulta, és még így sem igazán talált vevőkre, pedig az aluljáró lépcsőjén, ahol próbálkozott naponta több száz, több ezer ember elment mellette. Valószínűleg sokan vetettek rá egy-egy pillantást aznap is épp, de ezek szerint a legtöbben - talán egy kis bűntudattal ugyan, - de ügyet sem vetve rá siettek tovább a dolgukra.

Hölgyek, Urak, Ti, akik valószínűleg nap mint nap rohantok valahová! Szeretnélek biztatni Titeket, hogy vásároljatok egy-egy szál virágot, adjatok néhány száz forintot annak, aki szépen kéri, hiszen cserébe olyat kaptok, ami néhány pénzérménél, és annál a néhány percnél amit megspórolnátok rajta a munkába vezető útból, sokkal többet ér. Emberi pillanatokat és hálás tekinteteket kaptok cserébe. Esténként pedig, amikor visszaemlékszel a napodra, ez fog jó szívvel eszedbe jutni, nem a meeting, amire éppen rohantál. Szóval játékra fel, adjon mindenki a lehetőségeihez mértem néhány száz, vagy néhány ezer forintot havonta annak, aki rászorul, lehetőleg személyesen! A lelki állapototok pedig rövid időn belül javulni fog. Ezt tapasztalatból mondom.

"Drága Anyukám!

Nagyon várt válaszlapotokat ma kaptam meg kezeimhez. Nagy sokára jött. Ne várjatok most már tőlem levelet és ti sem küldjetek.
Az orosz itt valami nagyra készül, mi meg a végsőkig kitartunk. Erre esküdtünk meg. Küldtem haza november 14-én 105 pengőt, abból Ágikának vegyetek keszkenőt. Remélem, hogy Pista öcsém derekasan átveszi a helyemet a családban, neki a zsebórámat hagyom örökül.
Neked Anyukám, csak az örökké élő szeretetemet és az utolsó mosolyomat tudom adni. Nagyon szeretlek!
Istentelen hideg van. Itt ülök a géppuskám mellett és a kezem az üres csajkához fagy.
Tudom, hogy mire ezt a lapot megkapod, addigra én már nem fázom és elmúlik az éhségem is.
Itt halunk meg. Kérlek, hogy ne haragudj rám!
Kezedet csókolja:
Hű fiad, Jóska”
1943. I. 11. Oroszország.

vitéz Bányai József géppuskás szakaszvezető, aki az Osztrogozsszkból való kitöréskor halt néhány nap múlva hősi halált. A szakasza parancsnokaként maradt utolsónak, hogy a bajtársait fedezze, életüket mentse.

Dübörgő magyar gazdaság eredményei!

Áldott, békés magyar Karácsonyt kíván tagozatunk mindenkinek!

ÚJ GENERÁCIÓ – Egy korábbi kampányhoz kapcsolódó munka során folyt egy érdekes beszélgetés köztem és az egyik aktivistánk között. Újra és újra eszembe jut mostanában, amiket hallottam tőle.

Mivel én is nagyon fiatalon kezdtem érdeklődni a politika és a közélet iránt, ezért egyáltalán nem lep meg, hogy sok középiskolás korú segítőnk is akad. Arról viszont szerettem volna többet megtudni, hogy mi a motivációjuk, hiszen a mai világ már teljesen más, mint amikor én kezdtem el a munkát ezen a területen. Szerettem volna érteni, hogy mi viszi rá őket, hogy besegítsenek egy ellenzéki politikus kampányába ahelyett, hogy a szabadidejükben inkább pihennének, vagy a barátaikkal töltenék az idejüket.

- Nem magától értetődő, hogy munkával töltöd a hétvégédet is, ilyen fiatalon a legtöbben sorozatot néznek, vagy a barátaikkal kávézgatnak szombat délelőtt. – ezzel a kissé provokatív felvetéssel indítottam el a beszélgetést.
- Nincs választásom. – válaszolta.
- Dehát önként segíted a kampányt, nem?
- Igen, de nem csak erről van szó.
- Hogy érted ezt? – bár sejtettem mit ért ez alatt, de szerettem volna, ha a saját szavaival fogalmazná meg.
- Nem választás kérdése, hogy foglalkozom-e a politikával, hogy besegítek-e a jelenlegi helyzet javításában. Mi, akik éppen pályaválasztás előtt állunk talán még azoknál is jobban érezzük, hogy kell a változás, akik már évek, évitizedek óta dolgoznak. Én például tanár szeretnék lenni, mivel a szüleim is tanárok, és nagyon elkötelezettek a hivatásuk iránt. Máshogy nem is menne. Fizetésben nem éri meg. A munka rengeteg. Megbecsülés semmi.

Bár nagyon jól értettem az egészet, mégis szerettem volna, ha jobban kifejtené, ezért újabb provokatív felütéssel folytattam:

- Igen, sajnos a pedagógus pályán nincs arányban az elvégzett munka a vele járó megbecsüléssel. Anyagilag sem, más szempontból sem. Viszont ha ezt így látod, miért nem választasz másik irányt? – kérdeztem.
- Egyrészt biztos vagyok benne, hogy engem a tanítás érdekel, másrészt… máshol sem jobb a helyzet. Az egyik legjobb barátomat a bírói pálya vonzza. Amit a Fidesz művelt ezen a területen, azt viszont ő is elképedve figyeli. Handót lecserélhetik, de az irány valószínűleg változatlan marad. Egy másik barátom riporter szeretne lenni, de azt talán mondanom sem kell, hogy nem a Fidesz lakájmédiájánál képzeli el a jövőjét. Az ellenzéki média helyzete viszont – a miniszterelnök kijelentéseivel ellentétben, hogy ő micsoda ellenszélben dolgozik – szerintem mindenki számára egyértelműen elkeserítő. Év elején még azt jósolták, hogy az RTL például év végéig sem húzza ki, pedig ott vannak még nézhető közéleti műsorok is, a híradóban is láthatunk ellenzéki politikusokat. A legtöbb ellenzéki híroldal is már régóta csak adományokból tengődik, hiszen nyílt titok, hogy nem olvasottság alapján osztják le az állami hirdetéseket. Az állami milliók így az álhírgyártásra mennek. Aki hivatásának választaná a hírközlést, tényfeltárást, annak pedig nem ez a vágya. Sorra vehetném a többi területet, de szerintem ezekben a kérdésekben egyetértünk, és nem kell magyaráznom…
- Nem kell, pontosan értem. Remélem, hogy beérik a munkád, és hamarosan már nem kényszerből kell majd politikával foglalkoznod…

Hát mit mondjak, a mai fiatalok sincsenek könnyű helyzetben. Ők a jelenlegi körülmények között nem pályaválasztás előtt állnak, hanem pályakészítés előtt.