Jog-F-osztott Gyermekek és Szüleik Mozgalma

Végre valami életjel az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület részéről, már kezdtem aggódni...

„Ne kegyelemből megtűrt mellékszereplő legyen” – Az apák egyenlő jogaiért küzd egy közhasznú egyesület Bár történtek kedvező változások az elmúlt években, válás esetén még mindig jóval gyakoribb, hogy a gyermekek felügyeleti joga az édesanyához kerül. Egy közhasznú egyesület azon dolgozik, hogy a férfiakat egyenrangú szülőként ismerjék el.

Helyet kérünk az apáknak is s apai jogokhoz, mint a családi élet egysége s gyermek mentális egészségének megfelelő fejlődése érdekében, hogy a normál apai képeket is láthassa ne csak a sztereotípiákat.

Apáknak is hozzanak létre krízisközpontokat, mivel ez fájóan hiányzó pont a reformjavaslatból s üvölt az anyapártiság több ponton is, hogy családon és kapcsolaton belüli erőszak csak anya-gyermek kombót érhet, más variációk nincsenek. Pedig egy apakrízis központtal talán kiderülne, hogy valójában hány eset van jelenleg ahol apákat és gyermekeiket ér bántalmazás, megfélemlítés (főleg érzelmi, mentális oldalról).

A javaslat fájóan olyan pontokat emel ki amiknek többsége igazából jogilag már meghoztak, csupán a szereplők, emberi erőforrások, döntéshozók mentalitása nem változott ezeken a területeken. Erre legjobb példák a közelmúltban felderített esetek halmaza ahol a legfontosabb irányelv, hogy az intézmény, vezetőség jóhíre ne szenvedjen csorbát.

Nem tudom, hogy ez mennyire hiányosság vagy félre értés de mind két eset hatalmas problémát jelez a koalíció szempontjából, hogy a 3 pólusú ügyek behozatalát sürgetik, mint a gyermek ügyekben bevonni 3.-ik személyt a gyermek érdekeinek védelmére. Ez ugyanis már 2018. évi Polgári perrendtartás része, hogy hivatalból kötelező - lenne - gyermek részére képviselőt kirendelni érdekei ellátására. Ez sehol nem valósul meg. Ennek egyik magyarázata, hogy a gyámhivatal s gyermekvédelmi rendszerekben gondolja a 3. szerep betöltését miközben pont ezekben az ügyekben kéne pártatlan 3. fél a gyermek védelmében. Hiszen a hatóságok az ügyfél érdekében jár el s megalapozottan hiszi, hogy az anya akarata egyenlő a gyermek akaratával. Ez súlyos téveszme s sztereotípia ami az ügymeneteket lassítja s akadályozza, mivel a hatóságok az apai jelzéseket csak és kizárólag erőszakos fellépésként értékelik.

Amennyiben valóban transzparens változtatást akarnak akkor a kötelező átláthatósági vizsgálatok nyilvánosságát kell behozni, hogy éves szinten beszámoljanak a helyzetről s minden jogellenességről feljelentést tegyenek, elmulasztásáról viszont szintén büntető cselekménynek minősüljön.

Az északi vagy ahogy itthon ismertebb a német mintát kéne bevezetni, hogy a családjogi s gyermekvédelmi ügyeket egy külön törvénykönyvben kezelik részletesen amit külön család s gyermekjogi bíróságok érvényesítenek kizárólagosan szakértőkkel - nem pedig szerteágazóan - amit külön egy családokért s gyermekvédelemért felelős minisztérium felügyel.

Kifejezetten személyiségi joggá s alapvető joggá emelni a szülői felügyeletet, valamint, hogy a gyermeknek két szülője van. Büntetni aki a felügyeleti jogával visszaél, s a felügyelet nem bírósági végzés alapján valósul meg.

Kialakítani egy keretrendszert, hogy értelmezhetővé váljon a gyermek érdeke passzus, elkülönítve az érzelmi, mentális, lelki s személyiségi specifikumok átfogó értelmezését. A kiskorúak a legkiszolgáltatottabb akik nem racionális alapon hoznak meg feltétlen döntéseket vagy ép egyértelmű válaszokat, hanem érzelmi, lelki megfontolásból amig jellem s személyiségformálást alakítanak végbe bennük, ami visszafordíthatatlan hatású, bármilyen jó szándékkal is akarta valaki azt ráerőltetni. Ezért fontos a gyermek meghallgatása s figyelembevétele a körülmények részletes feltárásával - ami sokszor kimarad.

Integrált gyermekjogi szakpolitikai reformjavaslatok %

Késsel bökdöste a gyerek hátát, mégis példás nevelőszülőnek hitte mindenki Egy tatabányai nő éveken át bántalmazta az általa nevelt gyerekeket, de közben minden ellenőrzésen simán átment. A Direkt36 annak járt utána, hogy miként történhetett ez meg, és milyen durva hiányosságok vannak a nevelőszülői rendszer működésében.

Hogy is fogalmazott Lázár? Az ország titkos tartaléka? Politikai pedofilizmus felszámolása nem ott kezdődik, hogy kitakarod a gyerek arcát....

Sajnos az új kormánybiztos ugyanott folytatja a gyerekek kampánycélú felhasználását, ahol Pócs János abbahagyta Bódis Kriszta kamerák elé állította a hétesi gyerekeket, hogy vele együtt szedjék a szemetet.

Akkor mondom a tervet, egy alapítványon keresztül kezelési költségként levonunk belőle majd 98%-ot. S egyébként is milyen kapcsolatban áll az Irgalmas szamaritánusokkal? Hát igen elég sokat költött már oda a rezsim, elég megnézni a képeket, hogy milyen környezetben is vannak a gyerekek s érdemes összehasonlítani, hogy a hazai intézmények milyen állapotban vannak. Nyilván való, hogy oda kell a pénz.

Ha már ilyen határozottan hivatkozott rá, hogy jogszabály alapján jár neki akkor soroljuk már fel neki, hány esetben járt volna a gyermekeknek jogszabály szerint ellátás s semmi nem valósult meg belőle, akkor s most miért nem vállalja fel, hogy akkora ide menjen a pénz?

S hány esetben marasztaltá lel a rezsimet, hogy saját jogszabályai lapján kinek mi jár s jogerős határozat után se akarták őket megfizetni?

Vicces ezt tőle hallani, olvasni, hogy jogszabály alapján hiszen szinte sosem érdekelte, hogy mit is írt elő saját kormányzatában sem.

Ki-ki döntse el ez mennyire lehet majd jó, de amennyiben igaz s elválalja, majd kinevezik üdvözölendő, hogy lesz külön felügyelete az ágazatnak. Hiszen az elmúlt időszak nagy botrányai bebizonyították, hogy a gyermekvédelemi főigazgatóság teljesen kiüresedett pozíció volt.

Gyurkó Szilvia tevékenysége jól ismert, bár egy kis árnyékot vet rá, hogy az elmúlt botrányokat nem igazán tudták tovább vinni. Persze ez nem is az ő hibájuk.

Személyével vannak kis aggodalmaim, félre értés ne essék. Elismerem mint szakértő s elhivatott gyermekjogász. Viszont több olyan intő jelel is találkoztam ami alapján s a legtöbb kritika is vele szemben az objektivítás hiánya tud lenni. Mivel a gyermekeket ért erőszak világában tevékenykedett sajnos képes átesni a ló túloldalán, hogy minden jelzés biztos okkal van, tehát valós az abúzus csak ép bizonyítani nem tudják. (Erről nem is vezettek statisztikát sem. Amire a szakértői vizsgálatok is 2-10% esélyt szoktak mérni, hogy nem valós abúzusról van szó.) Bár valamilyen mértékben, hivatalos formában támogatja a közös felügyeletet s szülők egyenlőségét, magánemberként viszont ez ismét kérdéses, mivel voltak olyan megnyilvánulásai miszerint inkább az anyai oldalt helyezi előtérbe, amit személyes tapasztalatból vezet le. Szakemberként támogatja a közös felügyeletet, de magánszemélyként már árnyaltabb képet fest le róluk.

Jó minta, hogy nem mossa, keveri össze a szakmai, hivatalos megjelenéseit a magánéletével. De ép ezért kissé zavaros is néha megnyilvánulásai mivel félmondatokat, célzásokat ejt csak el. Amivel inkább sejtet, de megerősíteni viszont nem akar semmit sem.
Ilyen, hogy a gyermekkori élményei miatt választotta ezt a pályát s apa nélkül nőt fel. S itt több olyan motívum merül fel ami csak több s több kérdést vet fel bennem, de válaszok nincsenek.
Ezek alapján most vagy:
-elhagyta az apja s ezt érzelmi bántalmazásként élte meg,
-amíg vele élt abúzálta öt vagy a ként élte meg,
-esetleg ezeket az érzéseket így táplálták belé,
-valamint ezek keveredése.
De ezek csak nyilván találgatások, mivel egyértelmű nyilatkozat nincsen ezekről.

Mindenképp érdekes lesz ez a tevékenység az ő eposzával, én bizakodom, amennyiben kinevezik rá.

Államtitkári posztot kap Gyurkó Szilvia a Tisza-kormányban Külön államtitkára lesz a gyermekjogi és gyermekvédelmi ügyeknek a Szociális- és Családügyi Minisztériumban.

A közös szülői felügyelet egyoldalú kérelem alapján történő elrendelésének kérdése a magyar családjogi gyakorlatban ma már nem egyetlen szabály alkalmazásáról szól, hanem egy összetett mérlegelési rendszer működéséről, amelyben a Ptk. normái, a Kúria iránymutató döntései és a korábbi „állandóság-központú” bírói gondolkodás fokozatos átalakulása egyszerre vannak jelen.

A kiindulópont a Polgári Törvénykönyv 4:164. §-a és 4:167/A. §-a, amelyek egyértelműen kimondják, hogy a szülői felügyelet a szülők közös joga és kötelessége, és hogy a bíróság – akár egyik fél kérelmére – elrendelheti a közös szülői felügyeletet. Ez a szabály már önmagában szakít azzal a korábbi logikával, amely a közös felügyeletet kizárólag konszenzusos intézményként kezelte.

A jogszabályi nyitás azonban hosszú ideig nem járt együtt egységes bírói szemléletváltással. A korábbi ítélkezési gyakorlatot jelentősen befolyásolta az a szemlélet, amelyet a 17. számú kúriai irányelv is tükrözött, és amely a közös szülői felügyeletet lényegében magas szintű együttműködéshez és harmonikus viszonyhoz kötötte. 17. számú Irányelv – Kúria

Ebben a modellben az együttműködés nem jogi-technikai kategória volt, hanem szinte érzelmi-kompatibilitási feltétel: ha a felek között konfliktus, bizalomhiány vagy kommunikációs zavar állt fenn, az gyakran már önmagában a közös felügyelet ellen szólt. Ezzel párhuzamosan a bíróságok erősen támaszkodtak a „kialakult élethelyzet” és az „állandóság elve” logikájára, amely szerint a gyermek érdekét elsődlegesen az addig kialakult gondozási rend fenntartása szolgálja.

Ez a két elv – az együttműködés idealizálása és a status quo védelme – együttesen egy olyan rendszert eredményezett, amelyben az egyoldalúan kialakított helyzetek is stabilitási értékké válhattak. Ha például az egyik szülő a különélés kezdetétől magánál tartotta a gyermeket, korlátozta a másik szülő kapcsolattartását, és így egy új mindennapi rendet hozott létre, akkor ez a helyzet később „kialakult stabilitásként” jelent meg, függetlenül annak eredeti keletkezési módjától.

Ezt a megközelítést fokozatosan kezdte felülírni a Kúria újabb gyakorlata, amely egyre erősebben különbséget tett a stabilitás mint gyermekvédelmi érték és a stabilitás mint ténylegesen kialakított, akár visszaélésszerű helyzet között. A jogértelmezés súlypontja így elmozdult a „kihez került a gyermek” kérdéséről a „hogyan működik a szülői rendszer” kérdése felé.

A BH 2023.9.212 és BH 2024.10.232 döntések már egyértelműen azt a tételt erősítették, hogy a közös szülői felügyelet elrendelésének vagy kizárásának nem az érzelmi viszony, hanem a gyermek érdekének tényleges sérelme az irányadó mércéje. A BH 2024.10.232 különösen hangsúlyozta, hogy a közös szülői felügyelet csak a gyermek veszélyeztetettségének bizonyítása esetén zárható ki, tehát a konfliktus önmagában nem elegendő.

A 2024–2025 közötti kúriai gyakorlat további elmozdulást mutatott: a Pfv.I.20.672/2024/5. számú döntés már bevezette a „minimális együttműködési szint” fogalmát, amely szerint nem harmonikus viszony, hanem funkcionális kommunikáció szükséges a közös felügyelet működéséhez. Ezzel a Kúria leválasztotta az együttműködést az érzelmi kompatibilitásról, és technikai-jogi kategóriává alakította.

A legmarkánsabb fordulat a Pfv.20.764/2025/4. számú döntésben jelent meg, amely kimondta, hogy az egyik szülő egyoldalú elzárkózása az együttműködéstől nem akadálya a közös szülői felügyelet elrendelésének. Kúria – közös szülői felügyelet döntés

Ez a tétel lényegében megfordította a korábbi logikát: míg korábban az együttműködés hiánya kizáró tényező volt, addig ma már az együttműködés hiánya önmagában nem akadály, ha a szülői rendszer funkcionálisan fenntartható, és a gyermek kapcsolatai mindkét szülő felé biztosítottak.

Ezzel párhuzamosan a „veszélyeztetés” fogalma is hatásalapúvá vált. A Kúria gyakorlata szerint veszélyeztetésről nem a konfliktus vagy a rossz viszony alapján kell beszélni, hanem akkor, ha a magatartás a gyermek fejlődésére tényleges, tartós és strukturális negatív hatást gyakorol. Ez megjelenhet mindkét szülő részéről: a gondozó szülő esetén például a kapcsolattartás szisztematikus akadályozásában vagy elidegenítésben, a különélő szülő esetén pedig bántalmazásban vagy a gyermek jogellenes visszatartásában.

A bírói értékelés módszertana ennek megfelelően háromlépcsős struktúrává vált. Elsőként a bíróság a tényleges élethelyzetet tárja fel: ki gondozza a gyermeket, hogyan működik a mindennapi rendszer, milyen a kapcsolattartás gyakorlata. Második lépésben a magatartások tartósságát és rendszerességét vizsgálja, mert a kúriai gyakorlat szerint az egyedi konfliktus nem releváns, csak a mintázat. Harmadik lépésben azt értékeli, hogy a kialakult helyzet a gyermek fejlődésére milyen hatást gyakorol: fennmarad-e mindkét szülő tényleges szerepe, vagy az egyik szülői kapcsolat kiüresedik.

Ebben a rendszerben a „kialakult helyzet” már nem önmagában döntő tényező. A korábbi állandóság-elv – amely a status quo fenntartását preferálta – ma már csak annyiban releváns, amennyiben nem egyoldalú, manipulált vagy visszaélésszerű módon jött létre. Ha a stabilitás egy szülői kizárási folyamat eredménye, akkor az nem védett stabilitásként, hanem vizsgálandó körülményként jelenik meg.

A közös szülői felügyelet egyoldalú kérelem alapján történő elrendelése így a jelenlegi kúriai gyakorlatban egyre inkább nem együttműködési feltételhez kötött kivétel, hanem alapértelmezett struktúra, amelyet csak akkor lehet kizárni, ha bizonyítható, hogy a szülői rendszer működésképtelen, vagy a gyermek kapcsolatrendszere ténylegesen sérül.

A fejlődés végpontja ezért nem az együttműködés idealizálása, hanem annak funkcionális újraértelmezése: a jog nem a szülők érzelmi viszonyát értékeli, hanem azt, hogy a gyermek mindkét szülőhöz fűződő kapcsolata működőképesen fenntartható-e. A közös felügyelet így nem jutalom a jó viszonyért, hanem egy működési keret, amelyet a bíróság csak akkor bont fel, ha a rendszer már nem képes a gyermek érdekét strukturálisan biztosítani.

"... ha minden megyébe jutna hozzá hasonló, a gyermekvédelem problémái megoldódnának."

„Már három éve elkezdtem lebontani a NER-t” – először szólal meg a pernyertes gyermekvédelmis | Válasz Online „Már három éve elkezdtem lebontani a NER-t” – először szólal meg a pernyertes gyermekvédelmis Sashegyi Zsófia | 2026.04.29. | Interjú Három év után másodfokon is pert nyert munkáltatója ellen a megyei gyermekvédelmi vezetőből nevelővé visszafokozott Wettstein Dániel Istvá...

BH 2026.1.6 Az egyik szülőnek az együttműködéstől való egyoldalú, a gyermek érdeksérelmét nem bizonyító, tényleges és valós ok nélküli elzárkózása a közös szülői felügyelet elrendelhetőségét nem akadályozhatja

Kúria Pfv.II.20.764/2025/4

Az egyes igazságügyi tárgyú, valamint a kapcsolódó
törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII.
törvény (továbbiakban: Módtv.) a Ptk. 4:167. § (1)
bekezdését kiegészítette, továbbá a 4:167/A. §-t
beiktatta, amivel alapvető jelentőséggel alakította át
a szülői felügyelet rendezésére vonatkozó
szabályozást. A 2022. január 1-jétől hatályos új
normaszöveg a szülői jogokat és a gyermekjogokat,
a szülők egyenjogúságát [Ptk. 4:147. § (2) bekezdés]
a különélő szülőkre tovább erősítette: lehetőséget
adott a bíróságnak a közös szülői felügyelet
egyoldalú kérelemre történő, illetve a közös szülői
felügyeleten belül a váltott gondoskodás
elrendelésére, ami a gyermek életében a különélő
szülők egyenrangúságaként valósul meg (mindketten
azonos időtartamban természetben gondoskodnak a
gyermekről).

Az egyoldalú kérelem jogszabályi beiktatásával az
anyagi jog a közös szülői felügyelet
„kikényszeríthetőségének” jogi alapját teremtette
meg: tartalmilag azt jelenti, hogy a bíróság az azt
elutasító, attól elzárkózó szülőt a gyermek érdekében
együttműködésre kötelezi. A rendelkezés nem a
szülő szankcionálása (ahogy a szülői felügyelet
teljeskörű gyakorlására feljogosítás sem a különélő
szülő pozíciójába kerülő szülő büntetése), hanem a
gyermek érdekének jogi érvényesítése az
együttműködéstől tényleges és valós indok nélkül
elzárkózó szülővel szemben.

A közös szülői felügyelet gyakorlása egyoldalú
kérelemre történő bírósági elrendelésének elsődleges
anyagi jogi feltétele, hogy a rendezés feleljen meg a
kiskorú gyermek érdekének [Ptk. 4:167. § (1)
bekezdés].

A Ptk. 4:167. § (1) és (2) bekezdésének egymáshoz
való viszonyából azonban az is következik, hogy a
közös szülői felügyelet elrendelésénél nem
mellőzhető a (2) bekezdés hármas konjunktív
törvényi szempontjának bizonyítása. Az (1)
bekezdés ugyanis a szülők megegyezése hiányában a bíróság döntésre feljogosítását tartalmazza, a bíróság
pedig a döntését a (2) bekezdésben meghatározott
szempontok szerint hozza meg. Az (1) bekezdés
bővítésével az egyoldalú kérelemmel előterjesztett
közös szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó
igény elbírálására irányadó szempontrendszer nem
változott: a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a
kiskorú gyermek testi, szellemei és erkölcsi fejlődése
melyik szülőnél vagy – a módosítást követően – a
szülők között közösen biztosítható-e a
legkedvezőbben [Ptk. 4:167. § (2) bekezdés].

A közös szülői felügyelet elrendelhetőségének
alapja, hogy a gyermek gondozására mindkét szülő
objektív körülményei és szubjektív képességei
alapján alkalmas. Amennyiben ugyanis az egyik
szülő a gyermek nevelésére és gondozására
alkalmatlan, a szülői felügyelet közös gyakorlása
fogalmilag kizárt.

Az anyagi jog a kiskorú gyermek érdekét, mint
önálló törvényi feltételt nevesíti [Ptk. 4:167. § (1)
bekezdés]. A gyermeki érdeknek ez, az alapelvet
[Ptk. 4:2. § (1) bekezdés] erre a helyzetre
vonatkoztató előírása a jogvita elbírálásának
gyermeki jogi garanciája és egyben zsinórmértéke: a
szülői felügyelet közös gyakorlásánál a peradatokat a
gyermeki érdek szempontjából kell értékelni, amiből
következően hangsúlyosan értékelendő a gyermek
véleménye. Az általános szabály az irányadó: a
tizennegyedik életévét betöltött gyermek véleményét
nem lehet figyelmen kívül hagyni [Ptk. 4:171. § (4)
bekezdés], a bizonyítás az általa előadottakkal
szemben állító szülőt terheli. A tizennegyedik
életévét még nem betöltött, de ítélőképes gyermek
véleménye pedig kiemelten és a peradatokkal együtt
mérlegelendő.

A Ptk. az együttműködési kötelezettséget a szülői
felügyelettel összefüggésben több helyen külön
nevesíti. Az általános együttműködési elv [Ptk.
4:147. § (1) bekezdés] mint elvárható szülői
magatartás rögzítését meghaladóan rendelkezik a
különélő szülők együttműködéséről [Ptk. 4:164. § (2)
bekezdés], amelyet kiterjeszt a kiskorú gyermek
jogilag rendezett helyzete esetére is (Ptk. 4:173. §).
A két utóbbi esetben deklarálja az együttműködés
célját: a szülőknek a gyermek kiegyensúlyozott
életvitele [Ptk. 4:164. § (2) bekezdés], illetve
kiegyensúlyozott fejlődése (Ptk. 4:173. §) biztosítása
érdekében kell együttműködnie.

A gyermek érdeke és a szülők közötti elvárt
magatartás (az együttműködés) együttes
értelmezéséből az következik, hogy az anyagi jog
főszabályként a szülők együttműködését tekinti a
gyermek érdekében állónak: a kiegyensúlyozott
életvitelét biztosítsák, közösen hozzák meg az őt
érintő döntéseket.

A közös szülői felügyelet tehát több anyagi jogi
követelmény együttes megvalósulása esetén
rendelhető el: a szülők mindketten biztosítani tudják
a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi
fejlődését [Ptk. 4:167. § (2) bekezdés]; a szülők a
gyermek kiegyensúlyozott életvitele érdekében
képesek az együttműködésre [Ptk. 4:164. § (2)
bekezdés], és az a gyermek érdekében áll [Ptk. 4:167.
§ (1) bekezdés]. Az anyagi jogi követelmények
határozzák meg a bizonyítási terhet [a polgári
perrendtartásról szóló 2016. évi C # # #. törvény
(Pp.) 265. § (1) bekezdés]: a közös szülői felügyelet gyakorlását egyoldalúan kezdeményező szülőt
terheli annak bizonyítása, hogy képes biztosítani a
gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi
fejlődését [a Ptk. 4:167. § (2) bekezdés] és képes az
együttműködésre [Ptk. 4:164. § (2) bekezdés]; ezzel
szemben a közös szülői felügyelettől elzárkózó
szülőt terheli annak bizonyítása, hogy a közös szülői
felügyelet ellentétes a gyermek érdekével [Ptk.
4:167. § (1) bekezdés].

A Kúria korábbi precedenshatározatában már állást
foglalt abban, hogy az együttműködés hiányában a
közös szülői felügyelet gyakorlása nem rendelhető el
(Kúria Pfv.I.20.672/2024/5.). Az együttműködés
tartalmát illetően kimondta, hogy a szülőknek a
megfelelő együttműködés érdekében legalább az
emberi minimum szintjén képeseknek kell lenniük
érintkezni egymással [39]. A szülői felügyelet közös
gyakorlásának elrendelése feltételeként a szülők
között – az indokolt gyermeki érdeknek megfelelő –
fennálló együttműködést rögzítette, amelytől a másik
szülő észszerű indok nélkül zárkózik el.

A precedenshatározatból kiindulva indokolt és
szükséges az együttműködés, illetve az
együttműködéstől elzárkózó szülői magatartás
tartalmi értelmezése.

Az együttműködés meglétéről, illetve annak
hiányáról a bíróságnak mindig az adott ügy adott
peradatai alapján kell állást foglalnia és ebből
kiindulva kell értékelnie a közös szülői felügyelet
gyermek érdekében való elrendelését. Az
élethelyzetek különbözőek, a gyermeki érdek
gyermekenként eltér, a szülők együttműködése vagy
annak hiánya pedig szorosan kötődik a konkrét
tényálláshoz.

Az ítélkezési gyakorlat a szülői felügyelet
kizárólagos/teljeskörű gyakorlására feljogosítás
körében eddig is értékelte a gyermek gondozására
egyformán alkalmas szülők esetén az
együttműködési képességüket és készségüket. A
közös szülői felügyelet elrendelésénél a gyermekkel
kapcsolatos ügyekben megvalósuló együttműködési
készség és képesség kiemelt jelentőségű: a szülői
felügyelet közös gyakorlása nem válhat a szülők
közötti játszma részévé. Az alkalmas szülők közül az
egyik igényt tart azonos jogokra (és az ezzel járó
kötelezettségekre), ez a szülő képes-e a másik
szülővel a gyermek hosszú távú érdekének megfelelő
együttműködésre (azaz nemcsak a jogokkal kíván
élni, vagy ezt a másik szülő napi kontrolljára
használni), továbbá az elzárkózó szülő (mivel, ha
egyetért, megállapodnak) bizonyít-e olyan tényt,
miszerint a közös szülői felügyeletet igénylő szülővel
való együttműködés nem áll a gyermek érdekében.

A család felbomlásához vezető, a szülők közötti
konfliktusok forrása számtalan okra visszavezethető:
ezek a viták nem feltétlenül függnek össze a
szülőknek a gyermekük neveléséről vallott esetleg
egymástól eltérő elképzeléseivel, egy-egy vele
kapcsolatos döntés meghozatalával. A gyermeki
érdek törvényi feltétele előírásából következően az
együttműködési képesség és készség értékelésénél
nincs jogi jelentősége a kiskorú gyermek
gondozásához nem kapcsolódó, a szülők egymással
szembeni egyéb, akár az életközösség alatti (pl. eltérő
jövőképük vagy életvezetésük, pénzügyi helyzetük
miatti), akár az életközösség megszűnése utáni (pl.
közös vagyon megosztása, elköltözés) vitájának.

Az együttműködés minimumtartalma körében a
gyermekkel kapcsolatos ügyekre, eseményekre
vonatkozó kommunikáció a legfontosabb. A szülők
közötti kommunikáció teljes hiánya az
együttműködés megvalósulását kizárja: ha a két
szülő nem tud vagy nem hajlandó egymással
kommunikálni, az azt mutatja, hogy a szülők egyike
sem képes gyermeke érdekében a saját sérelmein
felülemelkedni. Ha a szülők között van
kommunikáció, az a gyermek mindennapi
életvitelével vagy legalább a gyermeket érintő és a
hétköznapi történéseket meghaladó eseményekkel
kapcsolatos információcserére vonatkozzon, ami
alapján képesek a közös döntések meghozatalára.

Gyakran előfordul, hogy az egyik (általában a
gyermekről gondoskodó) szülő a különélő szülő
megkereséseit (telefonhívásait, e-mailjeit) figyelmen
kívül hagyja, a gyermek életéről a másik szülő kérése
ellenére sem ad információt, semmilyen
kommunikációra nem hajlandó. Ilyen esetben a
bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az
együttműködést elutasító szülőnek mi a motivációja.
Előfordulhat ugyanis, hogy a szülő alapos okkal
tagadja meg a kommunikációt (ilyen lehet pl. a másik
szülőnek a gyermekkel szembeni magatartása),
ebben az esetben az együttműködésen alapuló közös
szülői felügyelet – a gyermek érdeksérelme miatt -
értelemszerűen fel sem merülhet.

Előfordulhat azonban az a helyzet is, hogy a
gyermekről gondoskodó szülőnek nincs tényleges,
valós indoka az együttműködés elutasítására. A
gyermek érdekére való általános hivatkozás
súlytalan, a szülő kényelme (sokkal egyszerűbb az
egyedüli döntéshozatal, mint a közös döntés), a
másik szülővel szembeni negatív érzelme, emiatti
kompromisszumképtelensége viszont az
együttműködés hiányára hivatkozással a közös szülői
felügyelet elutasítását nem alapozhatja meg. A
jogalkotó a jogszabálymódosításnál pontosan az
ilyen élethelyzetekre volt figyelemmel, amikor az
egyoldalú kérelem alapján az együttműködés
kikényszeríthetőségének jogi lehetőségét
normaszövegben rögzítette. Az egyik szülőnek az
együttműködéstől való egyoldalú, a gyermek
érdeksérelmét nem bizonyító, tényleges és valós ok
nélküli elzárkózása a közös szülői felügyelet
elrendelhetőségét nem akadályozhatja.

A kommunikáció puszta megléte vagy hiánya mellett
annak tartalma is értékelhető. A folyamatos, a
másikat lekicsinylő megjegyzések, trágár, durva,
emberi mivoltban sértő kijelentések a normális
kommunikációra képtelenséget támasztják alá. A
másik szülőtől pedig a társadalmilag elfogadhatatlan
tartalmú kommunikációra való reagálás nem várható
el.

Nincs azonban hangsúlyozott jelentősége a
kommunikáció módjának. A 21. században a
mindennapi életben a személyes beszélgetésen kívül
a kommunikációnak számtalan formája létezik: a
szülők Skype útján, FaceTime-on, WhatsAppon,
Facebookon, telefonon, e-mailben vagy akár SMSben is kommunikálhatnak. A kommunikációnak
tehát nem a formája, hanem a ténye és a tartalma
értékelendő.

A gyermekkel nem közös háztartásban élő szülőnek
a gondoskodó szülő döntéseivel való egyetértése
(passzív magatartás) a közös szülői felügyelet iránti
kérelem elutasítását önmagában nem alapozhatja
meg. Kétségtelen, hogy a közös szülői felügyelet
mindkét szülő aktív magatartását feltételezi, a
gyermekkel kapcsolatban meghozandó döntéseknek
közös megbeszélésen, egyetértésen kell alapulniuk.
A család együttélésekor is általánosan jellemző, hogy
a mindennapi életvitelt érintő kérdésekben az egyik
fél (általában a gyermekkel több időt töltő,
szükségleteit jobban ismerő szülő) elképzelése
érvényesül, amelyet a másik szülő tudomásul vesz.
Egymástól elkülönülten élő szülők esetén sem
hagyható figyelmen kívül a döntésnek a gyermek
életvitelére kiható súlya: a gyermek érdeke, hogy
mindaz, ami befolyásolja a fejlődését (pl.
egészségügyi ellátás, iskolán kívüli foglalkozások) a
szülei (és adott esetben vele megbeszélt) közös
döntése legyen.

"A kritikusok azonban azt mondják, hogy a közös megállapodások lehetővé tehetik egy bántalmazó volt házastárs számára, hogy a nagyobb hozzáférést kihasználva tovább bántalmazza volt partnerét vagy gyermekét."

Imádom ezeket az érveléseket, tudod kik szokták ezt védekezést alkalmazni? Azok a bántalmazók akik passzív-agresszióval módszerük áldozathibáztatással akarják kivetíteni másokra, hogy bántalmazók, közben saját maguk a bántalmazók. S azért érvelnek vele, mert tudják, hogy akkor kiesne a kontroll a kezükből, amit azzal próbálnak fenntartani, hogy azzal védekeznek amit ép ők tesznek úgy beállítva mintha azt ők szenvednék el. (DARVO jelenség.)

Japánban mától nyílik lehetőség az elvált párok számára a közös gyermekfelügyeletre A távol-keleti ország volt az utolsó G7 tagállam, amely eddig megkövetelte, hogy a párok váláskor eldöntsék, melyik szülő kapja meg a gyermekek felügyeleti jogát.