Hahó Miskolc

Kedves Mindenki!
A Hahó MISKOLC oldal egyelőre ismeretlen okok miatt törlődött. Kaptunk egy üzenetet a Metától, hogy megpróbálták feltörni az oldalt, majd ezt követően számunkra elérhetetlenné vált.
Nagyon sajnáljuk és reméljük nincs összefüggés a napokban kapott burkolt fenyegetések és ezen ügy között. Kitartást!

Én vagyok az egyetlen jelölt a választókerületben, aki:

• függetlenként nem pártérdekeket, hanem kizárólag az itt élők érdekeit képviseli
• messziről elkerülte mind az MSZP, mind a FIDESZ politikai keltetőjét
• sem Brüsszelnek, sem Washingtonnak, sem Kijevnek, sem Moszkvának nem tartozik elszámolással
• mögött nincs oligarcha, akinek hálásnak kellene lennie
• valódi munkatapasztalattal rendelkezik, és egyetlen percet sem töltött pártkatonaként
• nem ígéretekből él, hanem teljesítményből
• nem tartozik senkinek – ezért csak az embereknek tartozik felelősséggel
• tegnap is ugyanabban hitt, amiben ma is – mert gerincem van, nem iránytűm.

Dohány András - Független képviselőjelölt -

https://minap.hu/miskolc/2026/04/08/valasztas-2026-dohany-andras-jobb-sorsra-erdemes-varosrol-uj-ipari-parkrol?fbclid=IwY2xjawRDO41leHRuA2FlbQIxMQBzcnRjBmFwcF9pZBAyMjIwMzkxNzg4MjAwODkyAAEeUlI_VMMOVHD2-Y9GTYYaI7ymZ77e75rcOqqpxmW1U1MJRxTw-5KrQ4JI3Sg_aem_gxjEYwpMcJBnhYPrdcdy3g

Dohány András a jobb sorsra érdemes városról, új ipari parkról Az április 12-i választások előtt a minap.hu szerkesztőségének vendége volt és interjút adott Dohány András, akire független képviselőjelöltjeként, a B.-A.-Z. vármegyei 2-es választókerületben élők voksolhatnak.

https://borsod24.hu/2026/03/21/dohany-andras-miskolc-nem-ker-tobbe-a-bologatojanosokbol/?fbclid=IwdGRjcAQrjf9jbGNrBCuN9mV4dG4DYWVtAjExAHNydGMGYXBwX2lkDDM1MDY4NTUzMTcyOAABHpYl_hdMp8lT6rnm8XGPo2o4vohU6wabuL2xqNdYrG6EgBCBJBURc3cYqKsc_aem_TzuDia7SfMPnaJOA3-AfEQ

Dohány András: Miskolc nem kér többé a bólogatójánosokból A padfestés nem stratégia, a tiszás jelölt pedig csak egy politikai gyakornok – jelent***e ki Dohány András, aki függetlenként hívja ki a miskolci 2-es választókerület beágyazott szereplőit. Az országgyűlési képviselőjelölt szerint Miskolc 36 éve csak

Tisztelt Miskolciak! Honfitársaim!

Március 15-e nem egy ünnepi díszlet. Nem egy kokárdás fotó a közösségi médiára.
Március 15-e a szabadság, az önrendelkezés és a bátorság napja.
És ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor ma, 2026-ban fel kell tennünk a kérdést:
Mit kezdtünk mi ezzel az örökséggel?
A rendszerváltás óta eltelt 36 év, és ez alatt az idő alatt sikerült elérni, hogy továbbra is Európa egyik legszegényebb régiója, a pártpolitika elhanyagolt végvára vagyunk.

Teljesen mindegy volt, hogy ellenzéki vagy kormánypárti képviselete volt a térségnek. Az eredmény ugyanaz maradt.
Az eddigi politikusaink lobbiereje közelített a nullához, ezért ki kell mondani:
Nekünk miskolciaknak a politikusokból is a gyengébbje jutott. A túlkompenzálás, ötlettelenség és a megfelelési kényszer pedig olyan képviselőkben csúcsosodott ki, mint garantálom Kiss János.
Ha megnézzük a mai politikai kínálatot Miskolcon, az sem ad sok okot bizakodásra. Az egyik oldalon egy volt fidelitasos, élettapasztalat nélküli fiatal, aki Brüsszelből érkezett vissza a politikába. A másikon egy bemondó, aki a roncsautó vadászattal robbant be a helyi közéletbe.
Akármelyikük is nyer, a végeredmény ugyanaz:
Egy újabb gombnyomogató képviselő, a szokásos közhelyekkel.
És aztán csodálkozunk, hogy a város ott tart, ahol tart.
Pedig a probléma ennél mélyebb.
Az elmúlt évtizedekben szinte mindent sikerült elrontani, amit lehetett. Stratégia nélküli fejlesztések. Fenntarthatatlan döntések.
És miközben mi helyben toporgunk, a szomszédos nagyvárosok fejlődnek, a világ pedig körülöttünk gyökeresen átalakul. Robotizáció. Mesterséges intelligencia. Teljes gazdasági átrendeződés. Olyan változások előtt állunk, amilyenekre az ipari forradalom óta nem volt példa.
És mit hallunk mindebből a politikusoktól?
Újraaszfaltozott utak az egyik, a családi pótlék emelése a másik oldalon. Az újraaszfaltozás nem fejlesztés, hanem karbantartási munka. A családi pótlék emelése pedig a megélhetési gyermekvállalás melegágya, egy hadüzenet Borsodnak.

A térségnek nem alamizsnára van szüksége, hanem munkahelyekre, gazdasági fejlődésre és valódi jövőképre. Közben pedig a nagyobb folyamatok is egyre világosabbak. Az Európai Unió, amelynek mi is részei vagyunk, a globális sakkjátszmában egyre inkább vesztésre áll.

A hajó süllyed. És miközben süllyed, olyan megoldásokkal foglalkozunk, mint a nem eldobható kupak a PET-palackokon.
Ez a valóság.
A magyar politika eközben két irányba húz.
A Fidesz egy új feudalista rendszert épít, nemzeti mázzal leöntve.
A Tisza pedig a globalista érdekek kiszolgálója, egy labilis pártvezetővel az élén.
Kimondom:
Sem a Tisza, sem a Fidesz nem méltó 1848 örökségéhez.
Ma úgy tűnik, jegyet váltottunk egy olyan vonatra, amely egy polgárháború felé rohan. És nincs, aki meghúzza a vészféket.
Ezért gondolom úgy, hogy a mostani választás a rendszerváltás óta az egyik legfontosabb Magyarország szuverenitása szempontjából.

De van egy másik út.
Egy út, amely nem pártérdekből és nem oligarchák pórázán működik. Ez az út a függetlenség útja. Ez az út a helyi emberek útja.
Én ezt az utat képviselem, egyedüli független jelöltként.
Miskolcért.És a környező települések lakóiért.

Mert stratégiai irányváltás kell. Elitváltás kell.
Ha nem változtatunk, akkor a következő 36 év pontosan olyan lesz, mint az előző 36.
Nem akarom, hogy a gyermekeink is Európa legszegényebb régiójában nőjenek fel.

1848-ban a márciusi ifjak kimondták:
Elég volt.
Ma nekünk kell kimondani ugyanezt.
Elég volt a gombnyomogatókból.
Elég volt a pártkatonákból.
Elég volt a neofeudalizmusból.

Miskolc nem egy gyarmat.
Miskolc többre hivatott.

És ha van bátorságunk, akkor ma is megszülethet az a mondat, amely 1848-ban elindította a történelmet:

A változás mi vagyunk.

Dohány András
(a kép csak illusztráció)

Vasárnapi aláírásgyűjtésünkön testközelből tapasztaltuk meg, mennyire mélyre süllyedt a közbeszéd Magyarországon 2026-ra.
Mindkét oldalról megkaptuk a magunkét.
Az egyik tábor mélyen hívő tagja szerint háromgyermekes apaként „háborúpárti” vagyok.
A másik oldal egyik önjelölt „szeretetországa-hirdetője” pedig szemtől szembe megígérte egy kisgyermekes édesanyának, Annának, hogy el lesz vágva a torka.
Ha odáig jutottunk, hogy kisgyermekes anyákat és családapákat élet elleni erőszakkal fenyegetnek csak azért, mert élnek a demokratikus jogaikkal, akkor nagy baj van.
Jelenleg két úton jár az ország.
Az egyik a félelemkeltés útja.
A másik a bosszú útja.
Egyik sem vezet sehová.
Csak a pusztulásba.
Itt tartunk ma.
A kérdés az: Merre akarunk továbbmenni?

KIÁLTVÁNY A DAM JÖVŐJÉÉRT – Dohány András
„Szekértől az űrhajóig” – a Közlekedési Múzeum új otthona lehetne Miskolc

A választások közeledtével egyre erősebb a politikai sárdobálás. Egyre több a hangos vita, a vádaskodás és a megosztás. Nekünk, miskolciaknak azonban nem erre van szükségünk. Nekünk végre olyan célokat kell kitűznünk, amelyek reálisak, gazdaságilag életképesek, és hosszú távon is biztosítják a város fejlődését.

Nem szabad még egyszer megengednünk olyan fiaskókat, mint amilyen a diósgyőri vár körüli történet, vagy a fenntarthatatlanná vált Elypsium beruházás. Miskolc ennél többet érdemel. Átgondolt, jövőbe mutató fejlesztéseket, valódi víziót és közös célokat.

A DAM és a teljes vasgyári terület sorsát kulcskérdéssé t***e a városvezetése, ezért fejlesztésének ügye kiemelten fontos, mely évtizedekre meghatározhatja Miskolc gazdasági és társadalmi jövőjét. Az első és legfontosabb lépés az kell legyen, hogy a DAM-ot és a kapcsolódó ipari zónákat hivatalosan rozsdaövezeti besorolás alá helyezzék. Ez valódi esélyt adna arra, hogy a terület újra a város élő, fejlődő része legyen.

Fontos azonban kimondani egy nehéz, de őszinte igazságot is: a DAM teljes rehabilitációja akkora léptékű és költségű feladat, amelyet Miskolc városa önerőből, anyagi értelemben nem vállalhat fel. Ez a projekt messze meghaladja egy önkormányzat pénzügyi lehetőségeit. Egy ilyen volumenű terület megtisztítása, infrastruktúrájának újjáépítése és új funkciókkal való megtöltése kizárólag teljes körű állami támogatással és országos szintű fejlesztési program keretében valósítható meg.

A DAM értéke ma már nem a múlt iparában rejlik, hanem abban, hogy milyen jövőiparágak számára lehet alkalmas a meglévő infrastruktúra. A komoly energetikai kapacitások, a hatalmas csarnokterek és a nagy kiterjedésű telephelyek lehetőséget adnak AI-adatközpontok, szerverparkok, kreatívipari központok vagy akár filmstúdiók létrehozására.

Miskolcon ráadásul komoly hagyománya van a mozgóképnek és a filmkultúrának. A CineFest nemzetközi filmfesztivál évek óta bizonyítja, hogy a városnak helye van a filmes világ térképén. Adolf Zukor, a Paramount filmstúdió alapítója a borsodi Ricse szülötte volt, és kevesebben tudják, hogy Pressburger Imre, az Oscar-díjas forgatókönyvíró is miskolci születésű volt. Ez a kulturális örökség önmagában is erős alapot adhat egy kreatívipari központ vagy filmstúdió létrehozásához. Ha Etyeken létjogosultsága van egy filmstúdiónak, akkor Miskolcon – erős kulturális háttérrel és ipari adottságokkal – miért ne lehetne?

Fontos azonban tisztán látni a korlátokat is. A DAM a város közepén található, megközelítése gyakorlatilag a belvároson keresztül történik, ezért komoly teherforgalmat generáló nehézipari beruházások itt nem reálisak. Az ilyen jellegű fejlesztésekre Miskolc határain belül inkább az M30-as autópálya melletti területek alkalmasak.

Érdemes összehasonlítani a helyzetet a sajókeresztúri BÉM területtel, amely ipari és logisztikai szempontból sokkal kedvezőbb adottságokkal rendelkezik: a 26-os út mellett fekszik, vasúti kapcsolata van, közel van az M30-hoz, ráadásul külterületen található. Ez sokkal alkalmasabb nagy gyárak fogadására. A DAM ezzel szemben inkább tudásalapú, technológiai, kulturális és turisztikai fejlesztések helyszíne lehet.

Ennek egyik kulcseleme lehetne, hogy a Közlekedési Múzeum Miskolcra kerüljön. Egy egykori ipari környezetben ennek valódi, hiteles helye lenne. A „Szekértől az űrhajóig” gondolat nemcsak egy mottó, hanem egy korszakokon átívelő történet: a magyar közlekedés, ipar és technológia fejlődésének teljes íve méltó módon jelenhetne meg itt.

Ehhez kapcsolódva végre meg kellene valósítani egy miskolci speedway arénát is – egy salakmotoros és autósport központot, amely régóta hiányzik a városból és az egész régióból. A Közlekedési Múzeum és egy motorsport-aréna együtt egyedülálló tematikus központot hozhatna létre.

A DAM területén már ma is működik a Factory Aréna, amely bizonyítja, hogy az ipari örökség új tartalommal megtölthető. Ezt a kezdeményezést nemcsak megőrizni, hanem tovább fejleszteni kell, mert valódi közösségi értéket képvisel.

Az általam javasolt fejlesztések nagyságrendje akár több száz milliárd forint is lehet. De tegyük fel a kérdést: ha Debrecennek és Szegednek járt ennél nagyságrendekkel nagyobb állami támogatás, akkor Miskolcnak miért ne járna? Miért ne lehetne végre itt is egy olyan, országos jelentőségű beruházási csomag, amely évtizedekre stabil pályára állítja a várost?

Ez nem pártpolitikai kérdés. Ez miskolci ügy.

Ezért online petíciót indítok azért, hogy a Közlekedési Múzeum Miskolcra kerüljön, és ezzel együtt egy új, jövőorientált fejlesztési irány induljon el a DAM területén. Arra kérek minden miskolcit, hogy álljon ki a város jövője mellett, és támogassa ezt a kezdeményezést.